Pláza

Tárgy: Re: Pláza Kedd Jún. 11, 2013 8:50 am

So we put our hands up, like the city can't hold us

Vajon a madarak, mit éreznek, mikor el kell hagyják az országot, hogy elrepüljenek melegebb éghajlatra. Vajon mi járhat az eszükbe? Mindig madárhoz hasonlítottam apát, mert ő is mindig utazott, pont, mint ezek az apró állatkák. Csak az volt a különbség köztük, hogy apa sokkal több ideig távol maradt. Most pedig én vettem át a szerepet ezeknek a madaraknak, én szárnyalok városról városra, már több helyen jártam, mint a legtöbb korombeli fiatal.
Mondjuk, én más milyen vagyok, nem akarok olyan földbe gyökerezett lábakkal élni, mint ahogy a többiek élnek. Nem érdekel az, hogy mi a divat a telefonok terén, utálom az informatikát és mindent, ami ehhez kapcsolódik.
Nem, ma nem akarok ilyen dolgokkal foglalkozni, de tényleg. Valami miatt nem akarom ezen törni a fejem, túlságosan… Nos, nem tudom. Sokat merengek a múlton pedig nem kellene, elvégre… az elmúlt azt már úgy sem tudom visszahozni. Inkább nem is akarok gondolkodni, rám fér a kikapcsolódás, régen foglalkoztam magammal. Amúgy is mindjárt itt a suli, legalábbis vészesen közeledik, fókuszálnom kell, hogy beilleszkedjek. Állítólag úgy leszek bemutatva, mint cserediák, aki a Branfort családnál lakik, eléggé kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mondani arra, hogy melyik égtájról jöttem. Kíváncsi vagyok.
Viszont a mai legfontosabb dolog az az, hogy vegyek magamnak egy új bikinit. Elvégre nem mehetek egy kopott, már-már kicsinek számító fürdőruhát fel, főleg akkor nem, ha fiúkkal megy az ember strandolni. Ráadásul nem eggyel, hanem legalább 5-tel megyek egyszerre, mivel Dylannek elég nagy baráti köre van. De komolyan, szerintem ennél menőbb gyereknek számító embert nem látott a föld.
Fejemen a fülhallgatómmal, vállamon a táskámmal indultam el a jól ismert New yorki plázába. Szeretek időt tölteni itt, olyan, mint egy nagy közösségközpont. Sokat szoktam röhögni az itt elmenő embereken, bár tény, hogy egyáltalán nem ismerek sok embert. Jóformán senkit, csak Lancet és Dylant, meg annak a tökkel ütött barátait.
Gyors léptekkel megyek be a plázába, és leveszem a napszemüvegemet, amit gondosan a fejemre csúsztatok. A fagyis fele veszem az irányt, hogy vegyek magamnak egy finom csokis vagy vaníliás gömböt. Mosolyogva vettem el az eladótól, majd megfordulva nem figyelve arra, hogy merre megyek, majd véletlenül nekimentem egy lánynak.
- Jah, ne haragudj… - kértem azonnal elnézést. Tényleg nem volt szándékos, csak elkalandoztam.

Posts : 105 Join date : 2013. Jun. 07. Play by : cher lloyd

Marcie & Amelia

Anyám elzavart a plázába, hogy vegyek valami ajándékot apának, nehogy csak Ő legyen az aki vesz neki valamit, aki nem feledkezik meg róla. Ötletem sem volt, hogy minek is örülne, mert mostanában nem sokat beszélek vele, mindent elintézünk egy sziával és egy, hogy vagyal. Persze szó is szokott esni a suliról, de mostanában nincs semmi új, így hagyjuk ezt a témát is. Tényleg fogalmam sincs, hogy minek örülne és mit érdemes ilyenkor venni egy férfinak, hiszen zoknit csak nem veszek neki, meg bármilyen más ruhaneműt. Biztos vagyok benne, hogy agybajt kapna egy ilyentől, aztán még én lennék a hibás, hogy egy rohadt ajándékot sem tudok megvenni neki. Igen én lennék elővéve és nem anyám, aki mondjuk megrendelte máshogy az ajándékot és nem kell járkálnia, vagy segíteni nekem. Vajon egy elektromos fogkefe nagyon gáz lenne? Oké tudom, hülye ötlet, de jobba nem jutott eszembe. A nagy vásárlás közben felhívta barátnőmet is hátha tud valamit, vagy eltudna-e jönni segíteni nekem, de persze nem ér rá. Bezzeg, ha neki kell valami álljak haptákban és segítsek neki, de ha nekem van szükségem segítségre, az már nem érdekes. Nem is értem, hogy ilyenek után -mert ez nem az első- is megpróbálok mindig a kedvében járni. Mondjuk ennek az egyik oka, hogy hatalmas szívem van, a másik meg, hogy Ő labilisabb lelkileg, mint én. Fogalmam sincs mit tenne az a csaj nélkülem, a szülei, vagy a pasija nélkül.
Úgy éreztem, hogy felrobban a fejem, hogyha nem pihentetem egy kicsit, de még akkor sem tudom, hogy mit vegyek apunak és nem fog megjelenni egy kis tündér, hogy elmondja szerinte mi lenne az ideális ajándék. Így úgy gondoltam kéne valami agyserkentő, ezért beálltam az egyik kávéshoz és vettem egy pohárral. Amint bele ittam, sokkal jobban éreztem magam és úgy éreztem ki fogom bírni a napot, akkor is, hogyha egész nap itt kell egyedül keresgélnem. Lassan nyugodtan kezdtem sétálgatni, miközben a kirakatokban néztem az elektronikai cuccokat, meg minden mást ami kint volt. Nem értem, hogy az embereknek miért jó az, hogyha mindenből a legújabb van meg neki, hiszen lehet, hogy a régi tovább bírja, mint az ilyen agyon technikázott újabb darabok. A ruhákban, meg nem mindig követem a divatot, sőt! Azt hiszem már vagy egy éve, nem néztem meg, mi a divat, de így is élek nem haltam bele a tudatlanságba, így nem is nagyon érdekel. Az időközben kiürült poharamat, gyorsan bedobtam egy kukába és lehajtott fejjel indultam tovább, amikor belém jött valaki. Először bunkón akartam visszaszólni, de aztán végig gondoltam, hogy én hogy érezném magam, miután beszólnak nekem.
-Semmi baj, szerintem én voltam figyelmetlen. Lehet nem a földet kellett volna néznem.-mondtam egy apró mosollyal, mert szerintem tényleg én voltam a hibás, még akkor is, ha nagyon leakartam cseszni az elején.

szószám: 452 °° megjegyzés: nem lett valami jó, bocsi...

Tárgy: Re: Pláza Csüt. Jún. 13, 2013 7:31 am

So we put our hands up, like the city can't hold us

Fogalmam sincs, hogy miért nem figyeltem arra, amit éppen tenni készültem. Valami nincs rendben velem, pedig sose művelek ilyet. Mindig figyelek arra, hogy mit akarok tenni, nyitott szemekkel járok, de most valami okból kifolyólag egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy merre megyek. Lefoglaltak a gondolataim, mint mostanában kb. mindig…

Viszont az a személy, akivel sajnálatos módon összeütköztem nem nézett ki a legkedvesebb személynek. Ismerem az ilyen fajta embereket, akik nem túl kedvesek, és feljebb hordják az orrukat, mint a legtöbb ember. Legalábbis az arcából ezt olvastam le, mikor ránéztem. Láttam a dühöt, majd a lenyugvást, ami végül is ahhoz vezetett, hogy nem harapta le a fejemet.
Meglepett a viselkedése, mert a legtöbb ilyen ember biztos leharapta volna a fejem, vagy azt mondta volna, hogy veszek neki egy új felsőt. Ilyenek a mostani emberek, állandóan kell nekik valami, és ha netalántán történne valami a drága ruhájukkal, akkor meg hisztizni kezdenek. De nem értem az ilyen embereket, és nem is akarom mivel… nos, nem akarom. Utáltam az olyan embereket, akiknek a szája volt csak a nagy, az esze pedig sehol. De reménykedem abban, hogy az előttem álló lány nem ilyen, léteznek még rendes emberek. Hátha hozzá tartozik ő is, bár kétlem, viszont remek érzés kellemesen csalódni egy emberbe.
-Nem csak a te hibád volt, túlságosan el voltam merülve a gondolataimba és nem vettem észre azt, hogy merre megyek. – szabadkoztam, és egy papír zsepit kerestem elő a táskámból. Tényleg nem szoktam ilyen ügyetlen lenni, csak van valami, vagy valaki a fejembe, aki… nos, nem hagy nyugodni. Sokat gondolkodok rajta, és minél többet jár, rajta az eszem annál jobban kezd bejönni nekem ez a személy. Fogalmam sincs mit fogok tenni, elvégre az első fontos dolgom az az, hogy megtaláljam apát.
- Engedd meg, hogy kifizessem a felsőd tisztítását, vagy esetleg gyere és válassz egy másikat. Elvégre az én fagyim landolt a te felsődön… - ajánlottam fel neki mosolyogva, miközben a hajamba túrtam. Nem ismerek sok mindenkit, és azt se tudom, hogy ki milyen hírnévnek örvend, fogalmam sincs. Lehet, hogy épp a város legmenőbb lányával álltam szóba, vagy a fura csajjal, esetleg egy rendes lánynak is mondható. Majd elválik, mikor megtudom, hogy milyen is valójában.
- Jaj, milyen modortalan vagyok. Marcie vagyok, és téged, hogy hívnak? – kapok gyorsan észbe, és egy bocsánatkérő mosoly kíséretében mutatkozom be. Remélem nem haragszik emiatt, és nem tart neveletlennek. Inkább csak gyors megszeretném neki venni a felsőt, megpróbálva kiengesztelni utána olyan mélyen elbújik a föld alá, hogy soha senki nem fog rájönni merre is vagyok. Ez lesz a megoldás, biztos vagyok benne.

Posts : 105 Join date : 2013. Jun. 07. Play by : cher lloyd

Marcie & Amelia

Ha még mindig olyan lennék, mint régen, szerintem leüvöltöttem volna szegény lány fejét a helyéről, vagy a képébe nyomtam volna a fagyija maradékát, de nem tettem. Igen megváltoztam ez van, akinek nem tetszik, hogy kedvesebb lettem elmehet a búsba, de szerintem ez a lány épp áldhatja az eget, hogy nekem jött és nem valaki másnak. Manapság az emberek nagyon bunkóak és nem értik meg, hogy a véletlen az véletlen, nem szabad leharapni a másik fejét, hanem inkább nevessenek rajta, mert úgy sokkal jobb az élet. Igen egy mosoly sok mindent megváltoztat, ha meg együtt nevetnek valami csak még jobb, főleg, hogyha egy apró hibán. Igazából most is nevetnék, de azt hiszem őrültnek titulálna ez a lány, ah csak így elkezdenék röhögni a pláza közepén fagyi foltos pólóval, így inkább ezt kihagyom és csak megmosolygom a dolgok. ez azért mégsem olyan látványos.
-Akkor egyezzünk meg egy felesben, mert mindkettőnknek túl sok gondolata volt, ami elvonta a figyelmét a többi emberről.-mosolygok rá és próbálom oldani a feszültséget, ami talán nincs is meg, csak én érzem úgy. Törölgeti kezdem a fagyit a felsőmről, de ezzel csak még jobban belekentem az agyagba, az édes és ragacsos fagyit, így csak rosszabb lett az egész. Be kéne mennem a mosdóban megpróbálni kimondni, de most csak nem fogom itt hagyni a lányt, mert az egy, bunkó lenne, kettő, ha már "leevett", ismerkedjünk is meg.
-Jézusom, dehogy kell! Ez egy rossz régi darab, nem árt neki. Legalább van okom kidobni.-mondtam egy mosollyal az arcomon, mert nekem ez eszembe sem jutott. Tudom sokan így oldják meg, de én nem ilyen vagyok és nem is érdekel, hogy mi van a pólómmal. Máskor is lett már fagyis, szóval nem zavar és tényleg nem akarom, hogy kifizesse vagy ilyenek, mert nincs oka rá, hiszen az nem elég ok, hogy összefagyizta.
-Örvendek Marcie. Én Amelia vagyok. Új vagy itt ugye?-remélem, hogy új és nem az van, hogy csak én nem emlékszem rá, vagy ilyenek. Az elég ciki lenne.
szószám: 322 °° megjegyzés: hát ez aztán minőségen aluli lett és rövid. bocsi érte:$

Tárgy: Re: Pláza Vas. Júl. 14, 2013 10:27 am

So we put our hands up, like the city can't hold us

Néha úgy érzem, hogy sokkal jobb lenne, ha otthon maradnék, és nem csinálnák semmi mást azon kívül, hogy a fülesemmel a fejemen órákon át üldögélek, és csak nézek ki a fejemből. Egyáltalán nem volt szerencsés az, hogy én most kitettem a lábamat a házamból, vagyis a lakásból ahol lakok. Azt kéne tennem, hogy elköltözöm. Vagy legalábbis összeszedni a cuccomat és egy kevés időre eltávozni erről a helyről. Már szeretnék tovább állni, de tudom, hogy nem engednének, az apám tényleg fontos lehetet a számukra, ha nem akarják, hogy én is ilyen sorsra jussak. Lényegtelen, hisz nem parancsolhatnak nekem, el fogok menni.
Viszont most egy bökennővel kell szembe néznem, aminek a kiváltója az előttem álló lány, pontosabban nem is az ő hibája, hanem az enyém is, elvégre nem néztem a lábam elé, se a fagyim elé. Ügyetlen voltam, pedig nem szokott ez rám vallani, a kecsesség, a könnyed mozgás, biztonságérzet, a fejjel a földön járóság jellemez engem. Most még is szeleburdi lettem, össze vissza ugrándoztak a gondolataim, és nem törődtem azzal, hogy merre megyek. Fene se tudja, hogy mi mehet végbe ilyenkor a fejekbe, lehet pont a csoki fagyi által kiváltott boldogság hormonok tették ezt velem. Szörnyűek voltak.
- Igen, ez a megfelelő magyarázat arra, hogy miért jött létre ez az egész incidens, de hát ez van, nem lehet mit tenni ellene. – vontam vállat, majd tovább néztem a padlót. Valahogy nem akartam a szemébe nézni, féltem attól, hogy esetleg nem is olyan kedves, mint ahogy mutatja. Az is lehet, hogy egy 7 fejű sárkány igazából, és leharapja a fejemet. Badarság, sok kreatív műsort néztem az elmúlt napokba.
- Igaz, de nem járkálhatsz egy fagyis felsőben, a plázában. Nem vagyok nagy plázában ülő személy, de ezt még én is tudom, hogy mindenki kinézne téged. Azt pedig nem szeretnénk, vagy igen? – húztam fel a szemöldökömet, mert ahogy elnéztem ő az ilyen méhkirálynő itt, Pazar. Milyen személyekkel nem hozz össze az én kedves sorsom. Pfff…
- Igen, egy ideig még új leszek, aztán tovább állok. – vontam vállat, majd a táskámba kapaszkodva néztem szét a környező boltok között.

» Mozi & Pláza → Dylan and Marcie