Alina Mitchell

teljes név:

Alina Mitchell

becenév:

Raven (fedőnév)

születési idő, hely:

1993.05.13. Los Angeles, Alpha

univerzum:

Alpha

csoport:

Utazó

play by:

Phoebe Tonkin

- - - - - - - - - - - -

look what you've done, you think that you're the only one.

Szóval...hogy is nézek ki? Ez valójában hálás téma a számomra. Szeretem, amit a tükörben látok, sosem voltak önértékelési gondjaim. Karcsú, nőies alakom van, amit nem csak a menekülésnek, hanem az egész életemet végigkísérő sportnak is köszönhetek, ugyanis a boksz, és mindenféle extrém sport nagyon közel állnak a szívemhez. Az arcomra vagyok a leginkább büszke. Mások szerint jellegzetes, egyedi, és gyönyörű, éppen ezért nem szoktam túl erősen sminkelni magam csak, ha olyan helyre megyek. Többnyire megelégszem kis tussal, szájfénnyel, szempillaspirállal, esetleg szemceruzával. Szemeim zöldes barnán csillognak. Kiskoromban szerettem azt hinni, hogy az épp aktuális hangulatom határozza meg, hogy a barna vagy a zöld lesz e aznap a dominánsabb, tudom...butaság. Ajkaim teltek, finom vonalúak, és az orrom is épp akkora, amekkorának lennie kell. Az, hogy mit veszek fel leginkább a hangulatomtól függ, de szeretem a nőies darabokat, még akkor is, ha csak egy melegítőről van is szó. Rajongok a kiegészítőkért, cipőkért és combfixekért, bár ezek viselése nem mindig előnyös, mikor épp menekülök. De az élet ilyen, szeretem megőrizni női mivoltom, még nehéz helyzetekben is.

- - - - - - - - - - - -

Rescue me, show me who I am...
'cause I can't believe, this is how the story ends.

A szabadság mindenkinek jár, ez egyértelműen alappillére a felfogásomnak. Gyűlölöm az elnyomást, a technikamániát, és azt, ahogy az Alpha kiakarja fosztani a másik két világot. Talán a múltamnak, vagy rendkívüli átérzőképességemnek köszönhető, hogy így a szívemen viselem a többi világ, és Alpha sorsát is, de lényeg a lényeg...így van. Igazi forradalmár alkat vagyok, mindig kiállok az igazamért és elveimért, rettenetesen vakmerő vagyok, igenis harcolok az igazságért. Vad vagyok és szenvedélyes, imádom élvezni az életet, a világok nyújtotta lehetőségeket, Gamma egyszerű szépségeit. Makacsságom miatt kerültem már bajba, de mindig megérte, hiszen milyen ember az, aki feladja az elveit, legyenek azok akármilyenek?
Adrenalinfüggő vagyok. Imádom az extrém sportokat, főleg a gyorsaságot, az autó és motorversenyzést. Éljen a gyorsulás!
Talán rossz ember vagyok, de pontosan tudom mikor mit mondjak az embereknek, annak érdekében, hogy azt tegyék, amit én akarok. A manipuláció talán nem jó, de az erkölcs rég nem számít már, és a cél szentesíti az eszközt, főleg, ha a cél nemes...és számomra az, hogy segítsek elérni a szabadságot és békét, hogy véget vessek a kizsákmányolásnak, és megszabadítsam a hatalomtól azokat, akik elvették tőlem a családom, igenis nemes cél.
Szeretek flörtölni, nem görcsölök rá semmire, és szarkazmusom ellenére is üdítő társaság vagyok. Szeretek ábrándozni, és bár keménynek tűnök, azért nem áll tőlem annyira távol a romantika, és érzékenység sem. Sokszor vágyom egy új, egy negyedik világra, ami csak az enyém, csak én ismerem, ahol nyugalom van, él a családom, és minden sokkal...jobb? Igen, azt hiszem ez a jó szó.
Szeretek megismerni másokat, de nem szeretek senkit közel engedni magamhoz. De ugyan, ki róhatná fel nekem, hogy nem akarok újra és újra pofára esni? Ebben az életben a bizalom olyan dolog, amit egyszerűen nem engedhet meg magának az ember, főleg egy utazó...

- - - - - - - - - - - -

you're from a small town, you're gonna grow up fast
underneath these lights, down in Hollywood on the boulevard.

Tudták...tudták, hogy szervezkedem ellenük, hogy az időm nagy részét azzal töltöm, hogy megtaláljam a módját annak, hogyan küldhetném őket egyenesen a pokolig. Persze, nem kellett lángésznek lenniük ahhoz, hogy erre rájöjjenek. Megölték őket...Az apám...az anyám...és Andrew-t.
Könyörgöm, még csak 14 éves volt. Nem tudott semmiről, nem tehetett semmit. Csak egy gyerek volt, és elvették tőle az életét.
Hiába lépkedtem Gamma lanyha árnyékot vető, friss illatú fái között, éreztem, ahogy a düh végigfut bennem, felégetve a lelkem. Megálltam néhány másodpercre. Egyik kezem a mellettem lévő fa törzsére tettem, és megtámaszkodtam. Úgy éreztem, mintha minden levegő eltűnt volna a tüdőmből, mintha a levegő megfagyott volna, és minden jó eltűnt volna a világból. A családom halálát képtelen voltam elfelejteni.
Ott voltam, láttam...és fájt. Rettenetesen fájt. Néha úgy éreztem jobb lett volna, ha én is velük halok. Igazságtalan, hogy a 14 éves öcsém halott, én pedig élek. Vigyáznom kellett volna rá, meg kellett volna mentenem.
Megráztam a fejem. Muszáj volt erősnek maradnom és elűznöm az efféle gondolatokat a fejemből. Nem ábrándozni és a múlton rágódni jöttem ide. Ők meghaltak, én viszont élek, ezért nekem kell helyreállítanom a dolgokat, bosszút állnom a halálukért, és érvényhez juttatni mindazt, amiben hiszek. Ezt tűztem ki magam elé célul, és sosem voltam meghátráló típus,győzni akartam.
Pár perc szabad lélegzés után, összeszedve magam tovább indultam. Be kellett látnom, hogy egész Alpha ellen nem indulhatok teljesen egyedül, és bár továbbra sem bízom másokban, rá kellett jönnöm, hogy szövetségesek nélkül nem megyek sokra.
Már majdnem elértem a megbeszélt helyet, de megálltam, hogy kivehessem az álarcom a táskámból. Talán szövetségesek vagyunk, de túl jellegzetes az arcom, és jobb, ha még nem látja, csak, ha bizonyított. Miután feltettem az álarcot, ami épp csak az állam és a szám nem takarta el, perceken belül a helyszínen voltam.
Sokat gondolkodtam azon, hogy hol a legérdemesebb találkozni valakivel, aki képes utazni a világok között és szövetségre akar lépni valakivel, akinek a mostani, korrupt világ megbuktatása a célja. Gammát találtam a legtökéletesebb helynek.
Nem csak azért, mert végtelenül imádtam ennek a helynek az atmoszféráját, hanem azért is, mert a lázadás itt nélkülem is kezdi felütni a fejét, és ott kell locsolni a magokat, ahol vannak, és van esély a csírázásra.
Az órámra pillantottam. Néhány percet késett ugyan, de hamar meghallottam egy komor férfihangot a hátam mögül.
-Raven? -szólalt meg. Hátrafordultam, és bólintottam. Nem láttam az arcát, olyan mélyen a fejére húzta a csuklyáját, valószínűleg ő is elővigyázatosságból.
A Hunterként bemutatkozó pasi azzal keresett meg, hogy egészen hasznos kis dokumentumokat tud adni nekem, amivel esetleg egy kicsit közelebb kerülhetek a célomhoz.
Felé nyújtottam a kezem, mire ő átadta a dossziét, amit a kezében tartott. Végiglapoztam gyorsan az iratokat, és elmosolyodtam. Ha visszaérek Alphára úgy döntöttem majd modernizálom a dolgokat és digitális másolatokat készítek a papírokról.
-Érdekes...-pillantottam rá, majd a szabad kezem is felé nyújtottam.
-Szóval...készen állsz, hogy ledöntsük Alpha császárait a képzelt trónjukról? -húztam mosolyra a szám, majd egy röpke bólintás után, a dokumentumokkal a kezemben indultam vissza hőn szeretett világomba.