Derrick Miller

teljes név:

Derrick Miller

becenév:

Derrick

születési idő, hely:

1987.március.4., New York,USA

univerzum:

Gamma

csoport:

Gamma állampolgár

play by:

Norman Reedus

- - - - - - - - - - - -

look what you've done, you think that you're the only one.

185 cm körüli magassággal rendelkezem. Testalkatomat nem tudom, hogy írjam le, ki ilyennek, ki olyannak lát. Talán egy kicsit sportos, kicsit izmos, kicsit ilyen, kicsit olyan. Általában farmernadrágot viselek, valami kényelmes pólóval, de magánemberként, mikor nem sürget az idő, elviselem a kényelmesebb, otthoni cuccokat is. Igazából nem nagyon figyelem, hogy mit veszek fel, s hogyan nézek ki. Nem azok az idők vannak.  Hajam hol rövid, hol hosszabb a szokásosnál. Az arcomra jellemző vonás a borosta. Nem szeretem, ha teljesen meg vagyok borotválkozva. Kiegészítőket nem hordok, maximum egy órát. Kényelmetlen nekem bármifajta kiegészítő.

- - - - - - - - - - - -

Rescue me, show me who I am...
'cause I can't believe, this is how the story ends.

Nem szívesen vagyok társaságban, nem szeretek közel engedni magamhoz senkit. Hirtelen haragú vagyok, és könnyen összebalhézok mindenkivel. Általában békés, csendes, magamnak való ember vagyok. Ez abból adódik, hogy egyszer kétszer csúnyán megégettem magam, és mindezeket olyan emberektől kaptam, akiktől nem vártam volna. De hát olyan világot élünk, nem kellene ezen csodálkoznom.
Nem szívesen ismerkedem, mindenkivel megtartom a 3 lépés távolságot. Igyekszem beolvadni a környezetbe, nem szeretem, ha bárki is figyel. Már már a paranoia határát súrolom. Rövid, tömör, és lényegre törő vagyok.

- - - - - - - - - - - -

you're from a small town, you're gonna grow up fast
underneath these lights, down in Hollywood on the boulevard.

Kapcsolatot nem tarthatok mindenkivel huzamosabb ideig. Megtanultam. Ha valaki mellett sokáig maradok, akkor azzal történik valami. Legyen barát, egy ismeretlen személy, vagy egy szerettem. Sok ideig csak messziről figyeltem őt. Aztán kitaláltam ezt a hülye ürügyet, csak hogy válthassak vele néhány szót. Tudom, hogy fel fog ismerni, amit nem szabadna, de mit tegyek? Hiába, hogy férfi vagyok… nem telt el olyan sok idő az eltűnésem óta. Megfogott benne valami. Már akkor. A külső megfog, a belső megtart, a jó szex hozzáláncol, tartja a mondás. Soha nem történt köztünk semmi, de mindig is vágytam rá. Az elérhetetlen látszatát kelti, de tudom, hogy nem az. Sosem láttam őt egy férfi mellett, és soha nem jöttem rá, hogy ennek mi az oka.
Bátorságot vettem magamon, és végül odamentem hozzá. A szokásos, komótos lépteimmel igyekeztem hozzá, kabátomat a nyakamba húztam. Ez voltam én. Egy szürke egér.
- Elnézést, tudna nekem segíteni…? – kérdeztem meg tőle. Kívül úgy látszott, mintha teljesen nyugodt lennék, de belül úgy zakatolt a szívem, hogy azt hittem, hogy kiugrik a helyéről. Nem ijedt meg a hangomtól, csak szépen lassan megfordult és egyenesen a szemeimbe nézett. Olyan érzés volt, mintha belelátna a lelkembe, és tudná az összes rossz cselekedetem, hogy miket tettem. Megbántam, hogy idejöttem hozzá, nem kellett volna. Ez egy idióta ötlet volt tőlem.
Kíváncsisággal fürkészte az arcomat, miközben láttam rajta, hogy apró mosolyra húzza a száját.
-Csak… nem… Derrick? – kérdezte meg félve, bár a szíve mélyén tudta a választ. Igen, én voltam, ott voltam előtte, és teljesen elgyengülve éreztem magam. Kisebb korunkban is ugyan ez volt. Sosem bírtam sok ideig a közelében lenni, mert féltem, hogy hülyeséget fogok csinálni ebben az átkozott világban, és megbántom őt.
Biccentettem egyet felé, és egy pillanatra el is mosolyodtam. Itt vagyunk, ebben az elcseszett kis városban, Lincolnban, Nebraskában. Egy eldugott kis hely. Sosem gondoltam volna, hogy így fogom őt viszontlátni.
Szemeit nagyra nyitotta, hatalmasat vigyorgott, majd a nyakamba ugrott. Meglepettséget, kétségbeesést, és sok sok kérdést láttam a szemében, amit tudom, hogy úgy is fel fog tenni nekem hamarosan.
Lassan lehámoztam magamról. Annyira kis törékeny,olyan érzést kelt az emberben, hogy ha jön egy kis szellő, akkor akár el is fújhatja. Mindig mondtam neki, próbáljon többet enni, de sosem hallgatott rám.
- Lara, várj! - hátráltam egyet, hogy egyenesen a szemeibe tudjak nézni, és nyomatékosítsam a mondandómat. - Amit most mondok, jól jegyezd meg. Nem láttál, nem beszéltél velem. Olyan nyomon vagyok, hogy senki sem tudhatja meg, hogy erre jártam. Eltűntem a világ elöl egy kis időre. - Tényleg nem tudhatta meg senki, hogy jelenleg itt vagyok. Hozzá se szabadott volna idejönnöm, de az érzéseimen nem tudok uralkodni... 
Magányos ember vagyok, mégis olyan érzések dúlnak bennem, amiket nem tudok leküzdeni. 

"Olyan mintha minden eltűnne. Nincs múlt, nincs jövő, csak a pillanat"