Nathaniel Armstrong

teljes név:

Nathaniel Armstrong

becenév:

Nate, Armstrong atya

születési idő, hely:

1983.04.07. Gamma, L.A.

univerzum:

Gamma

csoport:

Gamma állampolgár (utazásra alkalmas génekkel)

play by:

Josh Kloss

- - - - - - - - - - - -

look what you've done, you think that you're the only one.

Papként Nate sokkal kevésbé tartja fontosnak a külsőségeket, mint társai. 182 cm-es magasságával nem számít sem magasnak, sem alacsonynak. Kiskora óta sportol, ami szinte tökéletes izomzattal ajándékozta őt meg. Sötétbarna, már már fekete hajának beállítását többnyire a szélre bízza, de van, hogy ha ideje megengedi némi zselét is használ. Férfias arcát többnyire borosta borítja, ami egyik legjobb barátja szerint igencsak vonzóvá teszi őt a nők körében, holott számára ennek semmi jelentősége, pusztán egyszerűségből nem borotválkozik olyan gyakran. Szemei acélkékek, szinte már szürkének mondhatók. Sűrűn látni papi reverendában, de ha épp nem a "munkaruháját" viseli, akkor is az egyszerűségre törekszik. Többnyire farmert, fekete nadrágot visel hozzá illő, többnyire fekete inggel. Nem viszi túlzásba az illatozást, de be kell vallani, a jó parfümök a gyengéi.

- - - - - - - - - - - -

Rescue me, show me who I am...
'cause I can't believe, this is how the story ends.

Nate nem szélsőséges egyén. Nincs kettős személyisége, ami valljuk be mostanában rengeteg embernél előfordul. Béketűrő ember, nehéz kihozni a sodrából, és gyűlöli az erőszakot. Mélyen vallásos , és elkötelezett Isten iránt. Az egyház döntéseivel és felépítésével nem ért egyet, de ez egyáltalán nem befolyásolta pályaválasztását vagy hitét, ő Istenben hisz, az emberekben, a becsületben és a lélekben. Nem szokott meghunyászkodni, de feleslegesen nem kezdeményez vitát vagy folyik bele. Magabiztos, mert világképe szinte megdönthetetlen, és tökéletesen ismeri önmagát. Jók a kommunikációs képességei, szeret segíteni másokon, ezt kötelességének érzi. Nem ítélkezik, nem botránkozik meg és nem néz le senkit. Úgy gondolja mindennek oka van, és szereti kideríteni ezt az okot. Előbb gondolkodik, aztán cselekszik, rettenetesen türelmes. Jó emberismerő, annál is inkább, mert papként emberekkel foglalkozik.
Amióta Gammán kitörtek a forradalmak, ő és legjobb barátja is a lázadók csapata mellé álltak, hiszen a saját szemükkel látták a kizsákmányolást. Nagy törés volt Nate hitében, mikor legjobb barátjától, aki utazó, megtudta a másik két világ létezését, de mára már helyreálltak benne a dolgok. Úgy gondolja, ha ezt túlélte a hite, akkor semmi baj nem lehet.
Annak ellenére, hogy Nate pap, és az emberek szerint jó ember, ő egyáltalán nem tartja magát annak. Sokszor esik kísértésbe, néha vágyik egy másik, szabadabb életre, de ezt az érzést mindig legyőzi, amiben sokat segít az, hogy teljesen elégedett az életével.
Egyetlen keresztje, a súly, ami örök béklyó lesz a lelkén az, hogy ölt már embert, és ezt soha nem fogja megbocsátani magának.

- - - - - - - - - - - -

you're from a small town, you're gonna grow up fast
underneath these lights, down in Hollywood on the boulevard.

Minden izmom megfeszült, aztán elernyedt. Hangos puffanással ért földet a kezemből kieső pisztoly. Megtettem. Nem volt más választásom, de akkor is...megöltem egy embert. Teljes önkívületben rogytam térdre. Matt próbált felhúzni, de semmi esélye nem volt, erősebb voltam nála, és most már a bűnöm súlya is lefelé húzott. Ujjaim görcsösen szorongatták a nyakamban lógó keresztet.
-Bocsáss meg...-suttogtam magam elé. Mintha Matt szavait hallottam volna, de a hangja távolinak tűnt, üresnek. Úgy éreztem, hogy egy szempillantás alatt megváltozott a levegő összetétele, sokkal sűrűbb lett, sokkal nyomottabb. Ahogy az égre pillantottam nem láttam mást, csak szürkén gomolygó felhőket. Olyan volt, mintha egyre közelebb és közelebb jönnének, elhozva számomra a végítéletet. Nem mozdultam. Libabőrös lett a karom. Nem a hidegtől, hanem a gyilkosságtól.
Nem hittem, hogy tényleg képes vagyok erre. Milyen könnyű is elvenni egy ember életét. A halál túl könnyű, túl hirtelen jön. Az ember észbe kap és nem marad belőle más, csak egy zacskónyi ruha a kórház kapujában álló szerettei kezében. Képtelen voltam feldolgozni, hogy most én ítélkeztem, én vettem el valaki életét. Nem lett volna hozzá jogom. Amit Isten ad, azt ő veszi el, nem más...nem én...
-Nate...nem a te hibád...-suttogta Matt, miközben a vállamra tette a kezét. Szinte meg sem éreztem. A szavak még mindig háttérzajként jutottak el hozzám, és az agyam képtelen volt feldolgozni őket. Vér...csak ennyit láttam. A szemem előtt újra és újra lejátszódott a jelenet. A férfi lőni készült, a pisztolya pedig Matt-et vette célba. Habozás nélkül lőttem, mielőtt ő tehette volna ugyanezt. Hibás vagyok...Talán helyesen cselekedtem, hogy nem hagytam meghalni a legjobb barátom, de akkor sem volt jogom megölni őt. Nem akartam megölni, csak megállítani. Lehet, hogy apa, férj...de gyermek biztosan. Egy gyermek, akit a szülei még látni akartak, élve...Én voltam az, aki megfosztotta ettől őket, Én voltam az, aki megölte a fiúkat.
Felnéztem. Néhány méterre tőlem ott volt a holttest, a bűnöm bizonyítéka. Tudtam, hogy sosem nyerhetek feloldozást. Meredten néztem a hullát. Abban reménykedtem, hogy felkel és elsétál, de legalább felnyög, vagy ad bármi jelet arra, hogy életben van. Megfordult a fejemben, hogy felhívom a rendőrséget. De mit mondhattam volna nekik? Hogy forradalmár vagyok, és megöltem a hatóság egy emberét? Nem tűnt túl meggyőzőnek, és gondolnom kellett a többiekre. Matt mindig azt mondta, hogy szükségük van rám. Nem hagyhattam őket cserben.
Képtelen voltam tovább gondolkodni. Az agyam leblokkolt a férfi testét nézve.
-Nate! Mennünk kell...-hallottam ismét Matt hangját, de még mindig rettenetesen tompán. Megfogta a karom és húzni kezdett. Haloványan fogtam csak fel a külvilág ingereit. Bezárkóztam.
-Nate! Állj fel! Mennünk kell! Fogd fel! -kiáltotta már sokkal határozottan a legjobb barátom. Ezt már tisztán hallottam. Az agyam mintha újra dolgozni kezdett volna. Mennünk kell. Hamarosan megérkeznek a társai, és nem találhatnak itt minket, ha valamit, akkor ezt biztosan tudtam.
A lázadóknak szükségük van ránk. Vezekelnem kell, vezekelni is fogok, de itt, most, nem volt helye önsajnálatnak vagy összeroppanásnak.
-A pisztoly...-mondtam kissé még kábultan, de Matt azonnal intézkedett. Elrakta a fegyvert, és segített feltápászkodni. Még egy utolsó pillantást vetettem a bűnre, ami azóta is súlyos teherként nehezedik a hátamra, majd eltűntem Matt-tel Gamma sűrű erdejében.