Nam Mi Young

teljes név:

Nam Mi Young

becenév:

Nammie, Mi Young / Fujiwara Yoko

születési idő, hely:

1992. október 17. - Beta, Koreai Köztársaság, Szöul

univerzum:

Beta

csoport:

Utazó

play by:

Ahn So Hee

- - - - - - - - - - - -

look what you've done, you think that you're the only one.

Fehér bőr, fekete, hosszú hullámos haj (amit főképp kibontva szokott hordani), fekete vágott szemek. Magassága és alkata átlagosnak mondható. Ruhatárában márkás ruhák sorakoznak. A nőies szoknyáktól kezdve a a vadabb szakadt nadrágokon át a bő pólókig keresztül mindenféle darabot szívesen felvesz. A lényeg, hogy tetsszen neki és jól nézzen ki benne. Cipőkből sem nagyon válogatós, de a nagyon extrémeken csak röhögni tud. Kiegészítőket nem mindig hord. Smink nélkül ritkán látni, általában csak a szemét és az ajkait szokta kiemelni. Előbbit tussal, szemceruzával, utóbbit rúzzsal vagy szájfénnyel.

- - - - - - - - - - - -

Rescue me, show me who I am...
'cause I can't believe, this is how the story ends.

Halála után semmi kép sem a mennyországban kell keresni. Nem egy kezelhetetlen rebellis, de nem is egy ártatlan kis naiva. Szinte mindig nyitott mindenre és mindenkire, az őt ért impulzusok alapján dönti el, hogy miként viselkedik, kinek a pártjára áll és így tovább. Általánosságban elmondható róla, hogy egy folyton pörgő, vidám, bolondos lány, aki makacsabb egy öszvérnél. Ha valami nem tetszik neki azt ki is mondja. Azonban, nem mondja ki az összes dolgot, amit a szívében tárol. Nem riad meg egy kis balhétól. Élvezi, hogy olyat tudni, amit csak kevesek, de természetesen ezt nem köti a hétköznapi emberek orrára. 

- - - - - - - - - - - -

you're from a small town, you're gonna grow up fast
underneath these lights, down in Hollywood on the boulevard.

Esküszöm, az utolsó látogatásom óta a technika itt még tovább fejlődött! Pedig nem is rég jártam itt! Na, mindegy. Az Alpha már csak ilyen: szinte fénysebességgel robognak előre, és aztán ki tudja, hogy mi lesz ennek a végeredménye. Tényleg! Fénysebesség gyorsaságával közlekedő járművet még miért nem találta fel valamelyik okostojás? Azt hiszem, hogy mióta az itteni fejesek rájöttek, hogy van két másik világ, nem kell azon aggódni, hogy mi az, ami a fizika törvényei alapján lehetetlen.
Ezeken gondolkodva sétálok végig az utcán s közben az üzletek kirakatait bámulom. Esik az eső, már csak emiatt is ráhúztam a kapucnit a baseballsapkámra. Na meg, az is közrejátszik benne, hogy mivel itt a legpörgősebb az élet, itt van a legtöbb parti, balhé. Itt lehet a legtöbb embernek keresztbe tenni, feldobni a labdát. Emiatt egy kicsit még inkább oda kell figyelnem, ameddig nem találkozok itt egy olyan valakivel (lehet ez utazó, vagy helybéli) akit barátomnak mondhatok. Kezemben egy papírt szorongatok, azon egy lakcím van felírva. Még nem jártam abban a lakásban, a címet pedig egy régi jó ismerősöm adta meg, már nem is tudom melyik világban. Ez a lakás itt jól jön, mert nem járkálhatok egész itteni tartózkodásom során egy hátizsákkal a hátamon, amiben más világokból származó kütyük meg némi ruha található. Buliba meg pláne nem mehetek hátizsákkal és ilyen ruhával.
Közben elérek az adott címig. Akkor egy gyors átöltözés és nyomás felvenni a kapcsolatot a haverokkal!


Homokos tengerpart, az azúrkék óceánon csillogva törnek meg a Nap sugarai. Imádom a Gamma tengerpartjait! Jómagam egy napágyon, falatnyi bikinimben várom, hogy a pincérfiú kihozza a koktélomat. Tetszik, ahogy az itteniek tisztelik a természetet és nem tették tönkre, mint mások. Bár, azért a technikájuk lehetne egy kicsikét, de tényleg csak egy pindurkát modernebb! Addig is, számomra marad csak egy üdülőhely. Annak viszont tökéletesen megfelel ezzel a kissé visszamaradottabb fejletségével. A másik két helyen biztosan nem tudnék ilyen tiszta tengerpartot találni. De azért, minden elismerésem annak, aki kitalálta, hogy legyen itt egy bárocska. Közben megérkezik a koktélom egy helyes, kigyúrt srác által. Azonban nem emiatt veszem le a napszemüvegemet és bámulok rá. Tegnap mi már találkoztunk, egy aktivista felszólalásakor mindketten hallgattuk a szónokot és hevesen támogattuk az ötleteit. Egyetértek azzal, hogy az itteni vezetőknek el kell mondaniuk az igazságot, arról, hogy nem csak ez a világ létezik. Az Alfa már itt is kezdte megbolygatni az eddig fennálló rendet, joga van tudni a népnek, hogy mi az igazság! Amit persze én tudok, de nem az én feladatom, hogy lerántsam a leplet róla. Nem hiszem, hogy egy olyan féle bejelentés után nem tűnnék el csak úgy. Ki tudja, hogy mire vannak kiképezve azok az ügynökök…


Otthon édes otthon? Ugyan kérem! Csak arcon vágnak az emlékek. Na meg a nevelőanyám pofoz meg. Érzem, ahogy az utolsó ütése miatt még inkább vörösödik az arcom. És mellé még hallgatatom a szokásos dumáját: Miért vagy te ennyire kezelhetetlen? Mikor komolyodsz már meg végre? Azt hiszed, hogy ezt az utazgatást a világ mindenségéig folytathatod? Nem értem, hogy az apád miért nézte el állandóan az ügyes – bajos dolgaidat!
Álljon csak meg a menet! Nem is vagyok kezelhetetlen! Én is csak egy átlagos gyerek voltam, játszottam az oviban, elsajátítottam az alapismeretek az általános iskolában. Oké, közben a szüleim elválltak, ami után nem sokkal anyám eltűnt az éterben. Apám pedig összejött ezzel a hárpiával. Nem kellett nekem világokon át való utazás ahhoz, hogy alig legyek otthon. Ha ezzel a némberrel kellett egy légtérben lennem kettesben, az sosem ért jó véget. Bár, azt el kell ismernem, hogy ha ő itt nem lenne, akkor nem jöhettem volna rá, hogy ez a világ csak egy a többi közül.
Röviden az egész úgy volt, hogy mindenképp azt akartam, hogy apám kiszeressen belőle, és emiatt kellett valami eget rengető tényt édesapám elé állítani. Nos, emiatt egy egész napot azzal töltöttem, hogy a nyomában jártam. Mit ne mondjak, elég jól sikerült és így bukott le a nevelőanyám, aki egy ügynök. Befejeztem a középiskolát, mint az iskola él tanulója és azóta utazok a három világ között.
Megelégeltem annak a nőszemélynek a kioktató rikoltozását.
- Na ide figyelj! – emelem fel a hangomat, hogy befogja végre valahára. – Három ötletem van: ha eltiltasz az utazástól egy: szépen kiteregetem a bizonyítékokkal együtt azt, hogy létezik még pár világ. Kettő: egyszerűen csak megmutatom apámnak azokat a képeket, ahol a szeretőddel enyelegsz az Alpha világban. Harmadik: mindketten folytatjuk azt, amit eddig is csináltunk, miközben csendben maradunk! Hogy tetszik? – fejezem be a negédes beszédemet. A nő csak tátott szájjal áll. – Akkor legyen a harmadik opció – kacsintok rá. – Akkor majd jövök – és ezzel a lendülettel kifordulok az ajtón.