Adrian Lancaster

teljes név:

Adrian Lancaster

becenév:

Lancaster hadnagy

születési idő, hely:

1967. március 21, Los Angeles

univerzum:

Alpha

csoport:

Alpha állampolgár [átlépésre képes génekkel]

play by:

Bruce Willis

- - - - - - - - - - - -

look what you've done, you think that you're the only one.

Azért, mert rendőr vagy, még nem kell úgy öltöznöd, mint egy hajléktalan - s Adrian Lancaster ennek az életfelfogásnak él, amióta hadnagy lett.
Egyenes szabású bőrkabátok, sportos zakók, mindig az alkalomhoz illő ingek és az egész megjelenést tökéletessé tevő nadrágok. S mindez azzal a magas, kisportolt testfelépítéssel, amit az igazságszolgáltatásban eltöltött hosszú évek miatt tudhat magának, egy olyan vonzó és sármos megjelenést kölcsönzött neki, amely minden nő szívét azonnal megdobogtatja.
Általában borostás ábrázattal tetszeleg az életben, de arra mindig figyel, hogy a feje tükörsimára legyen borotválva. Ha mégsem tenne így, sötétbarna haja csak a halántékán és a tarkóján nőne, hiszen kobakjának tetején már régen kikopott minden hajhagyma. Sötétbarna fürtjeihez ugyanolyan szín szemek társulnak, melyek érzékenyen is tudnak a világra pillantani, de ugyanakkor vérző kegyetlenséggel is nézhetik a külvilágot.

- - - - - - - - - - - -

Rescue me, show me who I am...
'cause I can't believe, this is how the story ends.

Simulékony, meggyőző, kegyetlen és megvásárolható. Hosszú-hosszú évek alatt jutott el arra az állapotra, ahogyan ebben a korrupt világban létezik. Bár a legelején még hitt abban, hogy az emberek jobb sorsra érdemesek, mint amilyennek mutatják magukat, hogy rendőrként ő is tehet annyit a társadalomért, hogy az változzon, de amikor mindenhol falba ütközött és a szabályok megkerülésével gyorsabban ért el eredményt, mint az igazsággal, akkor eltört benne valami.
Eltört és azóta egyetlen gondolatot nem pazarolt arra, hogy megragassza a szertefoszlott világkép darabkáit, inkább egyre mélyebbre süllyedt az alvilág mocskába, a korrupció bűzös bugyraiba, a szervezett bűnözés mételyező szennyébe.
Mindig megfontolt, sosem forrófejű, hirtelen semmilyen döntést nem hoz meg az érzelmeire hagyatkozva. Ugyanez a megállapítás érvényes arra is, ahogyan a fegyverével bánik, hiszen majd huszonöt éves szolgálat alatt még egyetlen embert sem ölt meg és két kezén meg lehetne számolni, hogy hányszor vette elő a pisztolyát akció közben.

- - - - - - - - - - - -

you're from a small town, you're gonna grow up fast
underneath these lights, down in Hollywood on the boulevard.

Hárman szálltak ki a kocsiból: ketten az első két ülésről, míg Lancaster a vezető oldali hátsó ajtóból került elő. Nem szóltak egymáshoz, csak lépdeltek egymás után a raktárépület felé, ahol egy negyedik férfi várta őket. A negyedik mélyet szippantott a cigarettájából, majd miközben kifújta a füstös levegőt, az érkezőkre mosolygott.
- Le kellene már szoknod arról a szarról. - Lancaster fejét rázva korholta le a negyediket, majd halvány grimaszt engedett meg magának, miközben megveregette a vállát. - Ülj be a kocsiba, mindjárt jövünk...
A hármas eltűnt a raktárépületben, miközben a kint maradó társuk beült a még járó motorral zúgó kocsiba, egyenesen a volán mögé. Pontosan tudta, hogy mi fog történni az épületben, így nyugodtan dőlt hátra a kényelmes ülésben és figyelte a raktár környékét. Amíg karba tett kézzel nézelődött, addig három társa a raktárépület második emeletére tartott. A lerobbant épület rozsdás lépcsői hangosan nyikorogtak lépteik alatt, de ezek voltak az egyetlen hangok, amit a három férfi kiadott magából.
Szótlanul haladtak, nem beszélgettek egymással, hiszen pontosan tudták mindhárman, hogy miért jöttek és milyen feladattal. Útjukat egy hatalmas vasajtó szegte, melyet az egyik marconább rendőr nyitott ki, biztosítva a továbbhaladásukat.
- Most nézzetek rá... Ha nem tudnám jobban, azt hinném, hogy összeszarta magát! - Lancaster engedte meg magának az alpári poént, s röhögött teli torokból, miután a férfi, aki az imént még kinyitotta az ajtót, ismét bezárta.
- Biztos, hogy szükség van erre hadnagy?
- Miért gondolod Pattison? - a szúros tekintet visszapillantott a kilincset szorongató férfire, majd a harmadik rendőrre, aki idő közben a székhez kötözött fogoly mellé lépett. Meglapogatta a vállát, majd levette róla a szemét eltakaró kötést. A fogoly tekintete azonnal Lancasterre ugrott, majd kiabálni akart, de szájpecek útját állta minden artikulált hangnak.
- Vedd ki a szájából. - utasította a hadnagy Sinclairt, aki azonna követte a parancsot.
- A kurva anyád Lancaster, azonnal engedj el! - Adriannak csak intenie kellett, s a kiabálás azonnal abbamaradt, hiszen a fogoly egy ököl erejét érezte az oldalában, amitől fájdalmasan ordított fel és kezdett kibírhatatlan köhögésbe.
- Miért kell idegeskedned Billy?
- Azért, te rohadt állat ... mert a társad vagyok, te pszichopata vadbarom!
- Sinclair, kérlek kínáld meg még egy öklössel. - a férfi újra engedelmeskedett a parancsnak, majd kissé hátrébb állt, hogy odaengedje Lancastert. A hadnagy léptei a másik elé vezették, majd leguggolt elé. - Méghogy a társad? Másfél éve figyellek, minden egyes lépésedről tudok, úgyhogy ne mond, hogy a társam vagy... A társak nem jelentik fel a másikat a belső ügyosztálynál.
- Elmész a picsába! - köpte arcon Billy a kihallgatóját, majd feszegetni kezdte a kötéseket, amik a székhez rögzítették. Lancaster addig zsebkendőt vett elő, majd arcát törölte meg és párat lépdelve eltűnt a másik mögé.
- Ne hidd Billy, hogy ebből a helyzetből káromkodással ki tudod magad beszélni. - Lancaster lökött egyet Sinclairen, aki azonnal megértette a dolgot és öklével kezdte el alakítani Billy arcszerkezetét. Vér fröcskölődött a padlóra és színezte vörösre a támadó kezét. Az egésznek egy reccsenő hang vetett véget, ami a férfi törött orra volt. Ez volt az a pillanat, amikor Billy elméje az ájulásba menekült, hiszen nem bírta tovább az őt ért sérelmeket.
- Pattison, keltsd fel. - a férfi kezében egy hideg vízzel teli vödör lendült, aminek tartalma a fogvatartott fején landolt, azonnal felkeltette a szendergőt. A hirtelen jött ébredés fájdalma ordításra bírta Billyt, miközben köhögve kezdett fulladozni a víztől. - Tudtad, hogy a kezdetektől fogva gyanakodtam rád?
- Miről beszélsz?
- Te nem tartottad volna furcsának, hogy egy nyikhajt rendelnek ki melléd társnak, aki alig pár hónappal előtte végezte el az akadémiát?
- Ezzel mit akarsz mondani?
- Csak annyit, hogy rohadtul nem tetszett az egész és elkezdtem nyomozni utánad. Aztán falakba ütköztem, amikor kutatni kezdtem utánad és furcsa volt, hogy bármerre is kérdezősködtem, sosem kaptam válaszokat.
- Paranoiás vagy Lancaster, nem vagyok spicli!
- Persze, hogy nem vagy spicli ... de ezt nem is mondta senki. Azt viszont sosem értettem, hogy miért akartál annyira bekerülni a köreimbe. Sosem értettem, miért tepersz ennyire, miért akarsz mindenképpen korrupcióra bírni.
- Miért nem tudja felfogni a csökött agyad, hogy nem árultalak el?
- Persze, hogy nem, hiszen semmit nem tudtál előkaparni rólam.
- Mert nem is kerestem! - köpött vért Billy, majd újra megpróbált megszabadulni a béklyóitól. Erőfeszítését nem koronázta siker, így döhödten próbált csapkodni. - Engedj el Lancaster, és szólok érted egy jó szót...
- Inkább megöllek.
- Hogy mi? - próbált ismét szabadulni a székbe kényszerített, de törekvése ismét nem járt sikerrel. Amennyire csak tudta, megfeszítette az izmait, de a szikár testfelépítés nem tudta leküzdeni a ragasztószalag kemény fogását. - Oldozz el Lancaster és megoldjuk ezt az egész félreértést...
- Félreértés? Ugye még mindig nem érted, hogy miről van szó?
- Akkor meséld el, mondd el miről van szó!
- Pattison ki fogja biztosítani a fegyverét, egyenesen a fejedre fog célozni és mehúzza a ravaszt.
- Micsoda? - Billy tekintete azonnal Pattisonra fordult, aki már készítette is a fegyvert, és miután célzott, már lőtt is volna, de egy pillanatra habozott. Már nem volt ideje, hogy javítson a hibáján, hiszen Sinclair célzott, lőtt és Pattison elterült a földön. - Mi...? Micsoda?
- Nem kell adnod az ártatlant...
- Te megöletted Pattisont, ez nem vicces Lancaster, lelőttetek egy zsarut!
- A társad volt, igaz?
- De honnan tudtad? Hogyan jöttél rá?
- Sinclair, hogyan jöttem rá?
- Hezitált. - a pisztolyát használó férfi kurtán választolta meg a kérdést, majd leeresztette fegyverét.
- Pontosan. Ha azonnal lelőtt volna, akkor még mindig élne. Habozott, meghalt.
- És most mi lesz velem?
- Sinclair? - a fegyver újra eldördült, golyót eresztve Billy fejébe.
- Végeztünk?
- Végeztünk... Te Sinclair, nincs kedved egy burgerhez?
- Nincs.
- Tudod Sinclair, imádok veled beszélgetni. - röhögött fel Lancaster, majd kifelé indult a raktárból, egyenesen a hátrahagyott kocsi felé. - Kérem a pisztolyt.
Az előtte haladó gondolkodás nélkül nyújtotta át a fegyvert, majd haladt tovább a kijárat felé. Lancaster egy zsebkendővel végzett alapos tisztogató munkát a gyilkosság eszközén, majd egy véletlenszerű irányba dobta el a helyszínelőknek. - Milyen jó, hogy másfél hónapja nem került elő ez a fegyver annak a drogdílernek a házkutatása alatt.
- Rettentő nagy szerencse. - hangzott el a visszafogott rendőr válasza, majd amikor kilépett a raktár épületéből, azonnal a kocsi felé vette az irányt, s beszállt az anyósülésre. Lancaster követte, de ő a hátsó ajtók egyikén szállt be, ott helyezkedett kényelembe.
- Indulhatunk?
- Igen. - felelt Sinclair a fiatal rendőrnek, aki azonnal indított. - Út közben keress egy burgerest.
- Te vén kurafi! - kiáltott fel Lancaster a hátsó ülésről nevetve. - Tudtam, hogy neked is megjött az étvágyad...