I'm in love with Judas, baby!

teljes név:

Judas Christophe Lefevre

becenév:

a Judas-t nem lehet becézni, téma lezárva.

születési idő, hely:

1990. 01. 01., Juneau, Alaszka

univerzum:

Alpha

csoport:

Alpha állampolgár

play by:

Ashley Purdy

- - - - - - - - - - - -

look what you've done, you think that you're the only one.

Hollófekete, pofátlanul egyenes haj, ami még az esőn sem hullámosodik. Mélyfekete szemek, amik a lelkedbe látnak. Szarkasztikus mosoly, ami sosem hervad le az ajkairól. Sápadt, jéghideg, márványra emlékeztető bőr. Tetoválások tömkelege, amik takarják a karjait, és nem csak. Kiálló bordák, kiálló kulcscsontok, mégsem nevezheted csontsoványnak. Fekete, szakadt farmer, valamilyen zenekar pólója, bőrdzseki, acélbetétes bakancs vagy vans tornacipő. Láncok és biztostűk tucatjai, amik díszítik ruházatát, ezen kívül szegecseket is vélhetsz felfedezni rajta, ha jobban szemügyre veszed. Egy fekete árny, aki csak elsuhan melletted és ennyit láttad... Mégis mindenhol ott van. Te pedig látod, és nem menekülhetsz.

- - - - - - - - - - - -

Rescue me, show me who I am...
'cause I can't believe, this is how the story ends.

Pofátlan. Arrogáns. Nagyképű. Egoista. Önfejű. Nikotinfüggő. Koffeinfüggő. Partiállat. Szétszórt. Komolytalan, vagy éppen halálosan komoly, kedvtől és időjárástól függően. Nyíltan felvállalja, hogy biszexuális. Imádja a macskákat - inkognitóban. Igazi kaméleon, az elegáns üzletembertől a drogdílerig bárki szerepébe bele tud illeszkedni. Kissé hirtelen haragú, de ezt könnyedén el tudja fojtani magában. Sokat káromkodik, de ezt is vissza tudja fogni... Már ha akarja, de nem igazán szokta. Ráadásul egyfolytában éhes. Egyfolytában álmos. Egyfolytában unatkozik... Szórakoztasd, az jó. És etesd. És simogasd. És szeresd. Akkor igazán jó társra találsz benne.

- - - - - - - - - - - -

you're from a small town, you're gonna grow up fast
underneath these lights, down in Hollywood on the boulevard.

A telefon már jó ideje csörgött, még a csukott fürdőszobaajtón át is hallottam, ahogy Oli Sykes az általam annyira jól ismert dal, az "Anti-Vist" szövegét üvölti, ami jelen pillanatban tökéletesen jellemezte a lelkiállapotomat. Middle fingers up, if you don't give a fuck. Mennyire találó erre a reggelre... Tekintve, hogy a fejem majdnem szétrobbant, hiába szedtem be vagy hét különböző fájdalomcsillapítót. Igaz, megesküdtem magamnak, hogy soha többé nem iszom, tudtam, hogy a ma este is ugyanúgy fog végződni, mint a tegnapi és azelőtti.
Lemondóan sóhajtottam, homlokom a zuhanykabin hideg csempéjének támasztva és hagytam, hogy a hideg víz eláztassa a hajam, végigfolyjon a hátamon és az egész testemen. Ha máshol nem is, a fürdőszobában legalább nyugtom volt mindentől és mindenkitől, és nem kellett arra gondolnom, hogy illene feltakarítani a tegnapi este után és kissé rendbe szedni az apartmanom, mielőtt a szüleim megérkeznek... Ugyanis nálunk az volt a szokás,  hogy évente egyszer, apám születésnapján, összeült az egész család és ünnepeltünk. Szerencsétlenségemre ez a nap pont ma volt, én pedig éreztem, hogy ezúttal nem leszek képes egész nap szórakoztatni az egész famíliát.
A telefon elhallgatott, amiért hálát adtam az egeknek, de ugyanabban a pillanatban valaki bekopogott az ajtón, majd elkezdett dörömbölni. Először azt hittem, ignorálni könnyebb lesz, mint kimenni és szembenézni az ajtón túl álló személlyel, de mivel neki esze ágában sem volt engem békén hagyni, csak elzártam a vizet és kimásztam a zuhany alól. Hanyagul tekertem a csípőmre a fekete törölközőt, így léptem ki a fürdőszoba ajtaján, amivel szemben ott állt Roxanne, a régi barátnőm, akivel tegnap este hazajöttem.
- Judas, gáz van, nem tudom felébreszteni a kiscsajt. - A szemöldököm az égbe szökött, de gondolatban már ezerszer a pokolba kívántam magam azért, mert beleegyeztem, hogy magunkkal hozzuk azt az ismeretlen lányt. Általában bíztam Roxanne ízlésében, nagyon jól válogatta meg a partnereinket, de ez a kis picsa, akinek még a nevét sem tudtuk, nem tartozott a legjobb döntései közé. Én, személy szerint, még abban sem voltam biztos, hogy van már tizennyolc éves... De tegnap este részeg voltam, azt hiszitek, érdekelt, kivel fekszem le? Ez érdekelt a legkevésbé.
- Basszus, mondtam, ne adj neki annyi piát. - Megvontam a vállam, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy alig másfél órával a Lefevre-família ünnepi ebédje előtt egy minden bizonnyal ájult, vagy legalábbis seggrészeg lány - aki nem biztos, hogy nagykorú - van az ágyamban, és fogalmam sincs, hogy kéne tőle megszabadulnom. Azt hiszem, az lenne a leglogikusabb, ha átkutatnám a táskáját, megkeresném benne a telefonját és felhívnám a szüleit, hogy vigyék haza, aztán elfelejteném ezt az egészet, mint minden egyéb alkalmi partnert, akivel Roxanne hozott össze.
- Nem az én hibám, hogy hullarészeg volt már akkor, amikor összeszedtük... - A szőkeség megvonta a vállát, majd hozzám lépett, kezei megpihentek a mellkasomon, körülrajzolták a tetoválásaim körvonalát, majd elindultak lefelé. Piszkosul kívántam őt, de tudtam, ez nem a legmegfelelőbb alkalom, hogy a családom nemsokára itt lesz, és nekem még össze kell takarítanom...
- Rox, kérlek. Tudod, hogy alig másfél órán belül idecsődül az egész famíliám, és nem fognak örülni, ha azért nem engedem be őket, mert pont a konyhapulton szexelünk. - Elvigyorodtam, de úgy tűnik, a lány megértette az allúziót, mert elhúzódott tőlem és elindult az elvesztett ruhái felkutatására. Hálás voltam neki azért, amiért megértette, mennyire fontos a számomra, hogy a családom az ún. "jobbik énemet" kapja meg, nem azt, aki a mindennapokban voltam... Mindenkinek jobb volt úgy, ha ez csak az én titkom volt.
- Feltakarítottam a lakásod nagy részét, amíg te zuhanyoztál, de a hálószobád neked kell rendbe hoznod. És cseréld ki az ágyneműt a vendégszobában, mert azt tegnap megtéptük. - Mire észbe kaptam, már teljes harci díszben parádézott; tekintete most az ágyamban fekvő lányon pihent. - Vele mit csinálunk?
- Öltöztesd fel, én addig átkutatom a táskáját, hátha megtalálom benne a lakcímét, aztán hívok nektek egy taxit, hazaviszed. A szüleinek azt mondod, az utcán találtál rá. Egyszerű, de nagyszerű. - A táska már a kezemben volt, és hosszas keresés után a cím is meglett. Roxanne kezébe nyomtam a kis papírfecnit, és még egy borítékot, amit az éjjeliszekrényem fiókjából vettem ki, majd kipakoltam mindkettejüket az ajtón túlra.
Egy órám maradt... Miért van már most egy olyan érzésem, hogy idén is étterembe megyünk?