Glass Door club

Tárgy: Re: Glass Door club Szomb. Május 25, 2013 6:57 am

Dylan & Lana

Már megint ezen a helyen vagyok. Nem is értem, miért járok ide. Alpha szennyezett levegője sokkal rosszabb, mint a másik két világé. De nem gond, jobban szeretek itt lenni esténként, legalább is, ha bulizni van kedve az embernek. Persze egyedül érkezem, és korán, mint mindig az ilyen helyekre. Így mindig van hely a bárpult mellett, és mindig látom, hogy ki jön, ki megy. Plusz lecsaphatok a legjobb fogásokra is. Fekete latex feszülő nadrág és ujjatlan, feszülős fekete felső, amit művészien elrendezett ezüst pacák díszítenek. Ehhez az egyik kedvenc tűsarkú cipőmet vettem fel, ami persze futásra nem a legalkalmasabb, de most nem is az a terv. Nem épp az a cél, hogy menekülnöm kelljen ma este. Derekamon egy ezüst láncos öv díszeleg, kis ezüs válltáskám az oldalamon nyugszik, és a fekete bőrdzsekimet a kezemben tartom, miközben a rá sem hederítek a kidobóemberre, de azt észreveszem, hogy az biccent nekem egy kicsit. Persze, nem meglepő, láthatott itt már párszor. Elég sok párszor, mit ne mondjak. Nincsen rajtam sok smink, csak egy leheletnyi, szempillaspirál, enyhén füstös szemhéjfesték, fekete szemceruza és egy finom színű szájfény. Hajam egyenes, kiengedve leng utánam, és aki megnézi egy kicsit, enyhén csillámos hajápolóval van befújva. Sóhajtok egyet, ahogy megállok egy pillanatra a club közepén, és végignézek a bent lévő embereken, megállapítom, hogy senki nem tűnik veszélyesnek. Ezen a szinten semmiképp, de fene sem tudja, hogy ki van a VIP részlegben, vagy az alagsori szinteken. Mindez csak egy pillanat műve, szinte meg sem látszik a terepfelmérésem. Enyhe, nyugodt mosollyal indulok meg a kedvenc helyem felé, a bárpulthoz, ahol magasított, feketeére lakkozott, és különböző neonszínű huzatokkal behúzott székek közül választok magamnak egy szimpatikusat. A pultos fiú rámnéz, majd megy is tovább a dolgára. Csak akkor néz vissza rám, mikor felemelem a kezem, és csendesen megszólalok.
- Martinit kérek. Jéggel. - mosolygok rá egy kicsit, mire ő csak biccent, és egy pillanat múlva már elöttem is van az italom. Apró sóhaj mellett kezdem el jobb kezem mutatóujjának végvel végigsimítani a pohár peremét, miközben az alkoholban lassan olvadó jeget bámulom. Még nem olyan nagy itt a nyuzsgés, de ez elég hamar meg fog változni. Ez a hely a környék ledfelkapottabb szórakozóhelye, és az óra már estefelé jár. Lassan minden fiatal, befolyásos, vagy szerencsés férfi és nő itt fog táncolni a DJ számira. Én is ezt várom már. Egyszerűen muszáj egy kicsit kikapcsolódnom. Továbbra is a jövő-menő emberek tömegét vizsgatom, felváltva az italommal, amit lassan kezdek kortyolgatni. Remélem, hogy akad majd valaki, aki hajlandó velem tartani ezen az éjszakán.

Tárgy: Re: Glass Door club Szomb. Május 25, 2013 7:51 am

Kezdtem magam az utóbbi időben kicsit felszabadultabban érezni. Az egyetemen minden klappolt. Vizsgák nagy része pipa, nem is éppen rossz eredménnyel. Az utóbbi három meccset pedig szépen megnyertük. Nem mintha fényezni akarnám magam, de a csapat büszke lehet rám. Még én is elcsodálkoztam, hogy tudtam ilyen pontos passzokat adni. Ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Persze a gólkirály nem én vagyok. Nem engem ünneplünk, hanem a csapat sikerét, és Jamie Brighton-t. A csapatkapitányt és azt aki a győztes két gólt olyan parádésan az ellenfél kapujába bombázta. Nem irigykedem vagy ilyesmi. Azt hiszem. Csapatjátékos vagyok, nem pedig az aki ilyesmi miatt megfúrná a csapatunk összhangját. Nem értettem, miért is hangzik ez úgy a fejemben, mintha győzködném magam. Hirtelen hunyorogni készültem, ahogy az autó begördült a club elé, és a színes falak fénye megütötte a szemem, a kisebb sötétség után. A sportautók sorban, egymás mögött sorakoztak fel, majd, lassan, mind kiszálltunk, nem kis feltűnést keltve. Igen, ez van, ha megjelenünk. A mobilok kamerái kattogni kezdtek néhány csajnál odakint, akik a bejutásra várakoztak. Még mindig nem tudtam megszokni ezt a felhajtást... Williams edző megállt előttünk, felénk fordult, majd megszólalt:
- Fiaim, ma is bizonyítottátok, hogy a pályán ti vagytok a királyok. - mondta büszkén. - Ma az éjszaka királyai is lehettek. Mi a francra várunk még? - intett fejével a club bejárata felé, majd megindult, mi pedig követtük. Akaratlanul is mosolyogtam a szavain. Gyakorlatilag a családjának tekint minket. A felesége meghalt évekkel ezelőtt. A New York-ban élő két lánya maradt neki és a csapat. Mi pedig apánkként tiszteltük és mindent megtettünk, hogy büszke legyen ránk. Ma pedig kedvünkre szórakozhattunk. Három hétig nem lesz tétmérkőzés, itt a lazulás ideje. Brett oldalba lökött, majd a bejáratnál bájosan felénk mosolygó lányok felé mutatott. Csinosak, valljuk be, de egyik sem az esetem. Már ha nekem egyáltalán van olyan... Vigyorogva forgattam a szemeim, majd beljebb tessékeltem a bejáraton a szinte már nyálát csorgató haverom. Utánunk pedig ismét felkerült a bejáratot lezáró szalag. "Sajnálatos módon" nekünk nem kellett soha sorban állnunk szinte sehol. Na ez a része tetszett a kisebb ismertségnek. A club szokásos sarkába telepedtünk, ahol, mindig is tanyázunk ilyenkor érkezés után. Majd pár csinos pincérnő libegett körbe minket letéve az italokat az asztalra, az enyém és Brett-ét kivéve.
- Akik csajoznak már odakint, így járnak. - szúrta oda nekünk poénkodva Williams edző vigyorogva.
- Oké, máris intézkedem. - mondtam a fejem csóválva, majd feltápászkodtam a fotelből és a bárpult felé vettem az irányt, hogy kérjek piát magunknak is.
odalépve a pincér, rögtön hozzám vette az irányt, mintha csak muszáj lett volna neki. Két sört kértem. Amíg pedig tette a dolgát, körbesasoltam a helyen. Lassan kezdtek gyűlni az emberek. Nemsokára kész tömeg lesz itt, ha jól sejtem. Csupán pár pillanat múlva vettem észre, hogy közvetlen egy a bárpultnál ücsörgő hölgyemény mellé soroltam be, aki csendesen, a martinijét bűvöli. Akaratlanul is végigszaladt rajta a tekintetem. Csinos. Nagyon csinos. - állapítottam meg.
Nem szoktam ilyet csinálni, de néhány másodpercig habozva, igazából magam sem értem miért, de megszólaltam, felé sandítva:
- Csak így egyedül, kisasszony?

Tárgy: Re: Glass Door club Szomb. Május 25, 2013 9:10 am

Dylan & Lana

Mást sem csinálok, mint csendesen figyelgetem, ahogy beindul az élet a clubban. Még szerencse, hogy időben érkeztem, és még elkerültem a hosszan kígyózó sorok métereit, bár jól tudom, hogy a kinn álló fiúk kellemesen megkenhetőek, de nem volt kedvem magamra vonni a figyelmet azzal, hogy végigvonulok a szőnyegen, majd odahajolok a füléhez, ellenállhatatlan ajánlatot teszek, majd miután a rámkacsint, beenged. Sokkal elegánsabb volt ez így. Igaz, üldögéltem itt egy kicsit, de még mindig jobb. Sóhajtok. Gondolataim lassan elkalandoznak az életem medre felé, és lassan elterelődik Béta felé, és az ottani projectem felé is. Igen érdekes munkám van ugyanis. Ha megkérdezed, azt fogom válaszolni, hogy személyi tanácsadó vagyok, bár ez csak egy igen hangzatos cím, semmit nem mutat a valódi munkámból. Valójában szívességek teljesítésével foglalkozom, ha szabad így nevezni azt, amit csinálok. Emberek mindent rám bíznak, egészen furcsa feladataim is voltak, magánnyomozástól kezdve egyszerű kutyasétáltatásig, de azért megesett, hogy valóban tanácsadással kerestem a kenyerem. És most is van egy ilyen munkám, csak ez egy kicsit más. Gammabeli videofelvételeket kell elvinnem egy kicsit hibbant pasinak Bétába, aki képtelen az utazásra. Gőzöm nincsen mit kezd majd vele, de nem is az én dolgom, hiszen a fizetségem megkapom érte. És a táj is mesés. Szeretem a természet ölelését.
Merengésemből az ébreszt fel, hogy hirtelen csendesebb lesz a hely, ami feltűnik. Zavartan pillantok hátra, hogy megnézzem, mi is történik éppen, és elég hamar rájövök a "zavarodottság"okára. A helyi focicsapat menő és hírességnek számító tagjai masíroznak be sorba a club bejáratán, vergődő nőneműeket előigézve. Megforgatom a szemem. Nem vagyok oda a fociért. Valójában hajlamos vagyok a skatulyázásra, és szívesen teszem egy helyre a buta, de jóképű, izmos srácokat a focistákkal. Előítélet, tudom, de ez van. Mindenkinek vannak hibái. Nem is fordítok sok figyelmet rájuk, épp csak végigmérem mindegyiket, és persze a lányokat is, akik már a látványuktól is nedvesen esnek össze. Persze, csinosak. De ki nem csípi ki magát ide? Flancos egy hely, és általában mindenki azért jön ide, hogy partnert találjon magának, már ha illik ilyen csúf szóval illetni az egyéjszakás kalandokban szereplő "párokat". Elfordítom róluk a tekintetem. Nem vagyok kíváncsi arra, hogyan fogkják őket körbetáncolni a bögyös pincérlányok. Gondolom mindig ugyanoda ülnek. Újabb sóhaj, újabb korty az italomból. Néha szánalmasnak érzem, amit csinálok. Sokkal értelmesebben is eltölthetném az időm, minthogy Alpha szórakozóhelyeit járva vadászom mit sem sejtő hímekre, hogy kellemes beszélgetés után valaki lakásán kössünk ki, majd egy erotikusan túlfűtött jelenet és némi alvás, na meg zuhanyzás után eltűnjek a kámforral. Kihasználom az embereket, én is tudom. De azt hiszem ez csak egy bosszú része. És valahol sajnálom azokat, akik esetleg belém szeretnek. Bár nem túl valószínű, hogy ez megtörténik. Amúgy is. Aki szerelmes lesz belém, nem is engem szeret, hanem Marilyn-t, egy álnevet, álmobilszámot, egy maszkot. Én alatta vagyok. És remélhetőleg nem sikerül levennie rólam valami rafinált módon. De azért akadnak, akik megpróbálkoznak.
Újra leteszem a poharat, és enyhén ingatom magam, ahogy a zene hatással van a testemre, érzem a ritmust, és lassan az ütemre lélegezem. Majd valami kizökkent. Egy férfi hangja, aki egyértelműen hozzám szól a tömegben. Ugyan kicsit zavart vagyok, mert nem egészen figyeltem, mikor jött, de ezt ügyesen leplezem egy helyes kis oldalra nézéssel, és egy kacérkás félmosollyal. Majd mikor újra a clubban vagyok, testben is, lélekben is, egy kecses mozdulattal fordulok felé a széken.
- Nos, immár nem. - majd ejtek egy szélesebb mosolyt, míg tekintetem végigfut a fiún. Izmos vállak és karok, szőke haj, szép szem. Jóvágású fiatalember, igazán helyes. És persze focista. De jelen pillanatban ez mit sem zavar. Felveszem az italom a pultról, és felhörpintem a maradék egy kortyot, majd felállok. A magas sarok miatt kb egy magasságban vagyunk. - Azokkal a srácokkal vagy, igaz? Milyen poszton játszol? - kérdezem érdeklődéssel, és barna szemeimmel rá pislogok, miközben mutatóujjamat a számhoz emelem, de a mozdulatból végül egy hajcsavargatás lesz, és egy zavart kis mosoly. Szinte már anyelvemen van, hogy elhívjam táncolni, de nem akarom így lerohanni a srácot. És amúgy is, italért jött a pulthoz. Újra az asztalra nézek, ahol a többiek ülnek, kíváncsi vagyok a reakciójukra, vajon figyelnek egyáltalán? De mikor visszafordulok a jóképű szőkéhez, csak kibukik a számon.
- Van kedved táncolni? - szinte úgy nézhetek ki, mint egy harmadéves egyetemista, aki oda meg vissza van, hogy egy ilyen pasi megszlította. Valahol persze ezt is érzem, de most a kevésbé szerető természetem dominál. Mint a viharos óceán, úgy tud csapongani a hangulatom. De most jól érzem magam, tetszik ez a fiú. Kellemesnek mutatkozik ez az este.

Tárgy: Re: Glass Door club Hétf. Május 27, 2013 11:26 am

Szinte mindig így van... Ilyenkor sokak jóbarátja vagyunk, mindenki jópofa és marha kedves. Szinte mindenhová bejuthatunk azonnal. Kiszoldálnak minket, rá se figyelve másokra. Kivételezetteknek számítunk. Ezt ingyen kapjuk. De lőbb be kell futni mindehez. Nem mondanám, hogy olyan hatalmas hírnevem lenne. Még az is távoli álomnak tűnik, hogy egyszer évek múlva is, de valaha bekerüljek a válogatottba. Nem éltem bele magam igazán, mert úgy nagyobb a pofára esés a végén, ha mégsem jön össze. Egyszerűen csak épp elég nagy volt a hírverés, a "szegényebb sorsú családból jövő focistatehetségnek" nevezett srác körül, aki történetesen én voltam. Apáék minden újságot otthon kincsként őriznek, amiben csak megemlítik a nevem. Az ő büszkeségük a fontos, nem az, hogy olyan dolgokat kaphatok meg, amit józan ésszel nem is akarok, vagy nincs is rá szükségem. Sok ilyet fel tudtam volna sorolni. Talán az is köztük lett volna, hogy totál ismeretlen lányoknak leszek hirtelen a nagy szerelmük, miután úgymond kijövök a tévéből. "Nézd, ő az a helyes focista! Úristen, nem hiszem el!" című szituációkból már jócskán besokaltam. Többségük, a nevem sem tudja, vagy nem is ért a focihoz... Bosszantott ez, akár hányszor is el elmélkedtem róla. Bár az is megfordult a fejemben, hogy bennem van a hiba. Már rég lehetne egy valamire való barátnőm, ha jobban nyitva tartom a szemem. Talán a sok hírnév- és pénz hajhászó csaj mögött ott van egy okos, művelt, bájos, őszinte kis csaj, aki nem azért szeretne, mert milyen menő lesz, ha velem vonul végig az utcán. Lehet, hogy én kérek sokat, nem tudom.
A mellettem immáron álló fiatal lány is talán egy a sok közül. Mosoly. Kedves szavak. Totál ismeretlenül is. Vajon, az egyszerű Dylan a szegényes 13. utcából, vajon ő is kiérdemelte volna ezt egy leszólítás után? Vagy ez csupán az ismert focistának szól?
- Öhm, igen. - mondtam egykedvűen - velük jöttem. Na tessék, ennyit rólam... Azonban felemeltem a tekintetem egy pillanatra. Még nem teljesen reménytelen a helyzet.
Mindeközben a két sör, amit kértem, halk koppanással megérkezett mellénk a pultra.
- Középpályás vagyok. - mondtam magabiztosan. És valahol azért reménykedtem benne, legalább azt tudja, miről beszélek. Nagy, barna szemei ezerrel csillogtak a benti félhomályban. Kissé bele is feledkeztem, ami azt illeti. Hirtelen tempót diktáló kérdésére hirtelen, azt sem tudtam mit mondjak. Tekintve, hogy nem táncolok túl gyakran, pláne nem olyan lányokkal, akiket vagy öt perce ismerek, az első, ami megfordult a fejemben, az volt, hogy valamit gyorsan ki kell találnom, hogy kibújjak alóla. Azonban, ahogy az lenni szokott, most épp semmi olyan nem jutott eszembe, amitől ne én lennék a bunkó focista, aki leráz egész aranyos csajt vagy ne hangzana éppen olyan bénának, amitől totál hülyének nézne.
Váratlanul Brett meglejenése miatt nyertem pár másodpercnyi előnyt.
- Ember, szomjan, halok, míg te csajozol! - kaptam meg, kaján vigyor kíséretében.
Egy pillanat alatt, óvatosan manőverezve átnyúlt kettűnk között, ezzel sikeresen lenyúlva a két üveg sört. Majd szaporán vette az irányt a kényelmes fotelek felé, ahonnan már csak azért is engem fog figyelni, hogy később az orrom alá dörgölhesse a dolgot.
Azonban mostmár a béna kifogásaimnak is lőttek ezzel. Ott áltam totál mentség nélkül. Ismét ránéztem a bájosabb arcot nem is végható fiatal lányra. Majd fejem csóválva önkénytelenül is elmosolyodtam.
- Még csak a neved sem tudom. - szólaltam meg még mindig a rám jellemző félmosollyal.

Tárgy: Re: Glass Door club Kedd Júl. 02, 2013 8:36 am

Dylan & Lana

Valójában nem vagyok jártas Alpha világának sportügyeiben, Dylan egyetlen meccsét sem láttam. A focit szeretem, a focistákkal pedig némi előítéletem van, de sosem hagytam, hogy ez "élesben" a kedvemet szegje, hiszen mindig vannak kivételek. Valójában szeretem a sportokat, annak ellenére, hogy én nem igazán jeleskedem szinte egyikben sem, az egyetlen, amiben azért jó vagyok, az a röplabda, de szinte mindent néztem már, így a szabályokat ismerem. Így vissza is kérdezek, mikor a foci kerül témába. Sosem riadtam vissza az ilyen témáktól, még ha a köztudatban ez az erősebbik nemhez is köthető, sokkal inkább érdekelt az ilyesmi világ életemben, mint a vásárlás. Persze, nagy sportőrültnek nem mondanám magam, és túlképzett sem vagyok a témában, de némi fogalmam van azért a dologról.
- Akkor jó sokat futhatsz. Szélső, irányító, támadó vagy védő? És mi a mezszámod? 10? Vagy valami különleges? - kérdezem gyors egymásutánban mosollyal az arcomon, szinte várom a reakciót, kíváncsi is vagyok persze a válaszokra, de nem tagadom le magam előtt, hogy inkább az elkápráztatás céljából tettem fel a kérdést. A 10-es mezszám is egy rejetett bók volt persze, hiszen általában ezt a számot az irányító vagy a támadó középpályás kapja, aki a legügyesebb, legtechnikásabb játékos, egyedi számaik pedig a szerződtetett játékosoknak van. Valójában nem is nézek az érkező csapattárs felé, Dylan-re mosolygok mikor megkapja, hogy épp "csajozik", és azt is látom rajta persze, hogy kicsit zavarba jött a hirtelen felkérésemre. Erre persze én is lebizonytalanodom, és mikor nekem szegezi, hogy még a nevemet sem tudja, kicsit szégyenlősebb is leszek, ehhez a hangom is igazodik.
- Bocsi, nem kellett volna csak így neked rontanom... Igazad van. A nevem Marilyn. Sajnálom... Csak... - be sem fejezem, nem akarok mentegetőzni. Végül a mondatot szintén kissé szégyenlős, de egy fokkal azért bátrabb, és továbbra is bűbájos hangon fejezem be, egészen mással. - És téged hogy hívnak Focistafiú? Nem hívhatlak így örökké. Bár alternatívának jó. - közben viccesre veszem a figurát, és remélem, hogy nem rontottam el mindent a túlságosan spontán személyiségemmel. De hát ez van, én ilyen vagyok, sok őrült dolog kijön a számon, és sok olyan ötletem van, ami mások szerint túl hirtelen, de én mégis megteszem. Aztán vagy jól sül el, vagy nem...

Tárgy: Re: Glass Door club Szomb. Júl. 20, 2013 1:32 pm

Esetlennek éreztem magam férfiú létemre. Itt álltam emellett a bájos leányzó mellett, akiről, csak úgy sütött, hogy tekintetével megolvasztott pár férfiszívet már korábban. Kétlem, hogy ez a leszólítósdi is újdonság lenne az életében. Csupán én vagyok az, aki ennyire feszeng valahol legbelül, és olykor teljesen tanácstalan mit is tegyen vagy mondjon. Sokat érek vele, hogy nem nézik ki belőlem a megszeppentséget, hogy nem vagyok az a nagy csajozós focista, akinek látszom. Látszik vagy nem látszik rajtam, érzem és kész. Ilyen egyszerű... és egyben mégsem az.
Meseszép szempár, de gyűlöltem, hogy ennyire magabiztos és határozott. Míg az én bizonytalan kis félmosolyom még mindig ott virított a képemen. Illett némi magabiztosságot csempészni legalább abba, amit mondok.
- Fogjuk rá, hogy sokat - vontam meg a vállam - egy idő után már meg sem érzi az ember. Minden nagyképűséget kizárva ez még igaz is volt. Már igencsak kínosan érintett volna, ha még ennyi idő után is hulla fáradtan megyek haza edzésekről. A kondi kell az embernek, anélkül aztán futkozhat amennyit akar, akkor is kiköpi a tüdejét már a bemelegítő körök alatt.
- Az már inkább a kézi. - mosolyodtam el szélesen.
- A tizennégyes az én számom. - mondtam büszkén. Jól emlékszem a pillanatra, mikor is megkaphattam az eddig kihasználatlan számot. Nekem sokat jelentett, és egyetlen akadályba sem ütköztem ahhoz, hogy magaménak tudjam a mágikus tizennégyet. Pedig ez nem olyan egyszerű, mint azt mások hinnék, hogy mindenki random módon kap valami számot, amivel vagy megbarátkozik vagy nem.
Persze így ezek után, azért remélem tizennégyeskének fog szólítani, mint volt már rá precedens a múltban. Őrület.
Meg kell hagyni nem az a buta fruska, akikkel legtöbbször össze akadok. Az esze és a modora helyén van. Nocsak, csak nem megérné ma a csapatot hanyagolni ma estére ezért a kedves kis társaságért?! Pár pillanatra lefoglalta a gondolataimat ez a feltevés.
Ha már a csapatnál tartunk, Brett megkapja az előbbi beszólásért a seggbe rúgást, az tuti. Persze neki könnyű. Ömlik belőle a szöveg, amivel rögtön levesz a lábáról minden csajt. Így én is lazán cukkolnám a másikat. De a dolog ezen oldalán meglehetősen zavarba ejtő lenni.
Igaz, hogy szeretnék egy rendes lányt találni, akit nem csupán a hasonló duma kábít, hanem azért van oda, aki én vagyok. Mégis, ha ilyen ütemben haladnak a dolgok, a végére én is ilyenné válik, mint drága jó haverom, aki ebben a pillanatban is kaján vigyorral bámul felém, tisztán látom a szemem sarkából.
- Marilyn. - ismétlem utána - gyönyörű neved van, ugye tudod? - hízelegtem egy picit, bár utólag kicsit már túl soknak tűnt. Azt sem szeretném, ha valami béna, nyálas ficsúrnak tartana.
- Na, aztán meg ne halljam, hogy ezt a Focistafiút többet! - kacsintottam rá gyorsan.
- Dylan Rosso, személyesen. - biccentettem felé, de közben eszembe sem jutott levenni róla tekintetem. Bátran lehettem annyira udvarias, hogy a teljes nevemen mutatkozzam be. Elvégre, ha csupán a hírnevem vonzza ennyire bennem, akkor már úgyis tudta ki vagyok. Ha pedig az ellenkezője az igaz, akkor pedig kellőképpen okos ahhoz, hogy érdekelje, mekkora is a hírverés emögött az egyszerű név körül. Csak egy név lesz számára. Egy - reményeim szerint - kellemes társaságnak bizonyuló srác neve.

» CLUB N.Y.C.
» Salsa club
» Club Cherry
» Club Chocolate disco
» Club Jackpot disco