amelia bright

teljes név:

amelia bright

becenév:

lia, amy, cukorka, kajla

születési idő, hely:

1996. február 23, los angeles

univerzum:

Béta

csoport:

Béta állampolgár

play by:

cher lloyd

- - - - - - - - - - - -

look what you've done, you think that you're the only one.

Eredetileg barna hajam van, de sokszor változtatom a színét, vagy legalább is melírozom, és a stílusát is szeretem váltogatni. Hol hosszú, hol rövid, hol egyenes, hol göndör, vagy épp hullámos. Ezek nálam mind kedvtől függenek, szóval volt olyan, hogy egyik nap kék volt a fejem teteje, de másnap újra barnán flangáltam, mindenki körül. Kis barna szemeim vannak, ezért szeretem tussal, macska szerűen kihúzni, mert úgy nagyobbnak, vagy legalább is szélesebbnek néz ki. Elég kicsi vagyok, emiatt előszeretettel hordok magassarkú cipőket, de persze csak, ha jól néznek ki, de elvagyok a sportcipőkkel is, de akkor csakis a converse, jöhet. Lehet kissé válogatós vagyok, de azért csak nem vesz fel mindent az ember. Testalkatom, sokak szerint pont tökéletes, de én úgy érzem, hogy nagyon sovány vagyok, pedig napi 3x eszem rendesen, plusz még máskor is kevesebbet, szóval nem értem miért van ez. Viszont kerekdednek mondhatom magam, hiszen van fenekem és még mellem is a súlyomhoz képest.

- - - - - - - - - - - -

Rescue me, show me who I am...
'cause I can't believe, this is how the story ends.

Ha másokat megkérdeznek az emberek arra gondolnak, hogy egy buta, beképzelt és önző liba vagyok, pedig ez nem igaz. Oké, nem én vagyok a legokosabb ember a világon, de szerintem bármilyen matekfeladatban, vagy fogalmazásban legyőzöm a sok idióta embert a világon. Beképzelt sosem voltam, csak tudom, hogy mik az értékeim, de próbálok ezekkel nem visszaélni, mert talán elég hülyén nézne ki az. Ebből rá lehet jönni, hogy nem szeretem kipakolni a melleimet, de gátlásos sem vagyok annyira. Ha kell bármilyen őrültségbe benne vagyok, ha az normális határokon belül van. Egyszer abba is belementem, hogy fürdőruhában, télen belerohantam a jéghideg tóba a házunk mögött. Hát sok mindent nem tudok róla mondani, csak azt, hogy rohadt hideg volt, de nekem nem csak a szám nagy, így hát megcsináltam.

- - - - - - - - - - - -

you're from a small town, you're gonna grow up fast
underneath these lights, down in Hollywood on the boulevard.

Lassan nyíltak ki szemeim, nem tudtam, hol vagyok, vagy mi történt, csak nagy fehérséget láttam. Látásom nem volt tiszta, képtelen voltam érzékelni a külvilágot, pedig körülöttem voltak páran, de csak elmosódott arcokat és karokat láttam. Valaki megérintette a kezem, mire kicsit megrándult az egyik arcizmom, mert fájt. Fájt az érintése, akárki is volt aki hozzámért, de én anyámra tippelek, mert hosszú, göndör barna hajat láttam, vagyis csak a maszatos képét láttam. Lehet az nem is haj volt, hanem valami mást, de vajon mi... Ki akartam nyújtani a kezemet és megemelni, hogy elérjem azt a barna csomót, de nem ment. Olyan volt, mintha ólom súlyok fogták volna vissza a kezemet és, amint megmozdítottam az egyik ujjamat, megéreztem a hasító fájdalmat a karomban. Egy halk aucs szokott i ajkaim közül és erre mindenki egy személyként rém szegezte tekintetét és valaki elkezdett mellettem matatni valamivel. Lassan kezdtem rendesen látni és az első dolog amit megpillantottam az egy lámpa volt, szinte a fejem felett. amint körbenéztem nem láttam mást, csak világos falakat mindenhol és embereket hosszú fehér, kék és zöld köpenyekben. Egyből tudtam hol vagyok és felakartam ülni, kapálózni, sikítani, hogy vigyenek innen, nem tudtam mozdulni. Tudtam, hogy nagy baj történt, ha itt vagyok és fáj majdnem minden porcikám, de én nem igazán magam miatt aggódtam. Az utolsó emlékem annyi, hogy a húgommal sétálunk az egyik utcán és ha én itt vagyok, akkor Ő is itt van valahol. Az orvos az infúziós csövembe nyomott valamit, amitől elkezdett leragadni a szemem, de én nem akartam aludni, tudni akartam, hogy mi történt, de elnyomott az álom és az utolsó mondatot amit hallottam az orvos mondta.
-Még egy napig biztos aludni fog, nyugodjanak meg nem lesz baj.

***

Amikor kinyitottam a szememet, nem láttam senkit magam mellett, vagy egyáltalán a kórtermemben. Megpróbáltam felülni, vagy csak megemelni magam a vízszintesből, de ekkor észrevettem, hogy a kezem be van gipszelve, és ráadásul pont a bal. Hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, hogy akkor már nem a jobbal történik a baj, azt nem tudom. Azt hiszem eléggé pozitív ember vagyok, ha most is ez tűnt fel és nem az, hogy fáj a karom, vagy, hogy meg sem tudom mozdítani. Kicsit tologatni kezdtem a fenekemet felfelé, aminek az eredménye az lett, hogy a takaró lecsúszott a térdemig, a lepedő felcsúszott, de én már kicsit ülve találtam magam. A nyakam nehezen mozgott, de azt legalább meg tudtam mozdítani és nem éreztem nehéznek. Fel akartam kelni, hogy megkeressem a szüleimet, mert megakartam kérdezni, hogy mi a fene történt, de leginkább a húgomat akartam látni. Szükségem volt arra, hogy lássam, hogy rendben van, mosolyog, beszél és lélegzik. Nekem csak erre volt szükségem, semmi másra, de mivel mozogni, még mindig nem tudtam, így ez veszett ügy volt. Vagy 10 percen keresztül birkóztam az ággyal, de ekkor nyílt az ajtó és belépett rajta egy ápoló. Kissé megijedtem mikor megláttam lángvörös haját, pedig semmi bajom nincs a festett hajjal, de ez most rossz érzéseket keltett bennem.