Club Cherry

Gondolkodok. Intenzíven gondolkodok, kattognak a fogaskerekek az agyamban, szinte már füstölög, de semmi értelmes dolog nem jut eszembe. Az a csók... Azt hittem, napirendre fogok tudni térni efölött, de nem tudtam. Néztem a saját tükörképem a víz felszínén, ujjaim önkéntelenül is az ajkaimhoz vándoroltak, leszidtam magam a hülyeségemért. Vajon az normális, hogy ennyire kívánok valakit?
A nevemet suttogja, akaratlanul is hátra fordulok. Kezében még mindig ott a whisky-s üveg, látom rajta, hogy részeg, ezen el kell mosolyodnom. Mondjuk valamilyen szinten bűntudatom is van, mert ez az én hibám. Igaz, nem én itattam le, de ha nem én és a hülye whisky-m, most nem kéne azon filozofálnom, mégis hogy az istenbe magyarázom majd ki magam holnap, mikor kijózanodik. Oh, és mindenek előtt hogy hurcolom majd innen ki, ha majd jön a dagály és erősen veszélyeztetve leszünk a víz által. Vajon nagyon megdöbbenne, ha az én ágyamban érné a reggel? És nem, még mielőtt bárki valamilyen szexuálisan túlfűtött, deviáns alakot csinálna belőlem,megsúgom, hogy itt arra gondoltam, hogy fogalmam sincs, hol lakik, viszont az én lakásom üres, és mivel csak egy hálószobám van, nos... Mondjuk elférek én a kanapén is, nem?
Megcsóválom a fejem, majd felállok, kinyújtóztatom az elgémberedett végtagjaimat. A szám sarkában még mindig ott díszeleg a cigaretta, eper illatú füstfelhőt von körém, amibe szeretnék elrejtőzni. Mégis, visszaülök mellé, mintha mi sem történt volna és kiveszem a kezéből a whisky-s üveget, halványan mosolyogva.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha ezt nem fejezed be. - Párszor meglengetem az orra előtt a félig üres üveget majd leteszem magam mellé, hogy még véletlenül se érje el, csak ha átmászik rajtam és kiveszi a kő mögül. De egy dolog még mindig foglalkoztat, és szinte késztetést érzek, hogy szövegeljek... Mint mindig, amikor valami  (valaki) összezavar.
- Nézd, én... Szóval... - Megint nagyon ambiciózusan kezdek neki, gondolatban vállon is veregetem magam, amiért ilyen ügyes vagyok. De vajon emlékezni fog egyáltalán bármire is holnap? - Ne haragudj azért a csókért, kicsit beleéltem magam a dolgokba, szóval... Áh, mindegy, felejtsd el.

TAG: Robert | WORD COUNT: ### | NOTES: megint bocsánat a minőségért, a következő jobb lesz

Tiltakozik, mikor kiveszem a kezéből az üveget, de nem hagyom magam meggyőzni, nem adom azt neki vissza. Még mielőtt félretenném azt, megiszom a whisky-t, ami benne maradt, talán hogy egy kissé felbátorodjak, mert őszintén szólva saját magamat is összezavartam ezzel a csókkal, nem még hogy őt... E tudom képzelni, mit gondolhat most magában, a BC Groan gitárosa meleg és pont most csókolta őt meg... Tele lesznek ezzel holnap az újságok, már ha elrohan ezzel az első szerkesztőségbe, vagy meglát minket valami paparazzi. Nem mintha annyira érdekelt volna, de hát híresség voltam... És nem akartam, hogy miattam az ő nyomában is loholjanak a lesifotósok. Engem ez már nem zavart, de ő... Hogy reagált volna erre?
És ami a legjobban megzavar, hogy sokkal többet akarok. Akár itt és most, mert ez az egy csók annyi mindent indított el bennem, hogy én magam is megdöbbentem. Nem egy kapcsolatom volt már, tartós vagy egyéjszakás, ki mit szeret, de... Nem is tudom.
Amikor megszólal, nem figyelek a szavaira, legalábbis eleinte nem. Csak azután, hogy azt mondja... nem akarja elfelejteni? Meglepetten nézek rá, nem értem, pedig elég konkrétan fejezi ki magát. De biztos, hogy ezt akarja, és nem csak az alkohol beszél belőle? Kár lenne, ha csak így lenne, mert kegyetlenül kívánom őt, és ha holnap reggel seggbe rúgna, az hosszabb időre földhöz vágna. Azt hiszem.
- Honnan tudod, hogy nem csak az alkohol beszél belőled? - Közelebb húzódok hozzá, felé fordulok, de nem várom meg, hogy válaszoljon. Mutatóujjam az ajkaira helyezem, ezzel elhallgattatva őt, majd utolsót szívok a cigimből, mélyen letüdőzve a füstöt. Akár az alkohol beszél belőle, akár nem, ma éjjel az enyém volt, hiába bánhattuk holnap ezt mindketten... Főleg, hogy én pár nap múlva elutazok, a banda turnéja folytatódik és ki tudja, mikor ér véget? Minduntalan új ajánlatokat kapunk, új lehetőségeket, koncertmeghívásokat, és nem szokásunk visszautasítani semmit sem...
Ujjaim bizonytalanul rajzolják körbe ajkainak a körvonalát, majd még mindig a tüdőmben tartva a cigarettafüstöt hajoltam egészen közel hozzá. Nyelvem végigsiklott az alsó ajkán, majd gyengéden rá is haraptam, miközben a combjain támaszkodtam, hogy ne essünk le a kőről, egyenesen bele a vízbe. Egyenesen az arcába fújtam a cigarettafüstöt, hátha ez elég egyértelmű jel lesz a számára, ha meg nem, akkor így jártunk.
Két kezem közé fogtam az arcát és magamhoz húztam, olyan közel, amennyire csak tudtam és habozás nélkül az ajkaira szorítottam a sajátomat. Fel sem tűnt, mennyire heves és durva vagyok egészen addig, amíg meg nem éreztem a vérének ízét a számban. Nyelvem végigsiklott az apró seben, amit a fogaim ejtettek rajta, majd loptam tőle még egy utolsó csókot, ezúttal már sokkal gyengédebben, még mielőtt elhúzódtam volna és homlokom az övének támasztva, zihálva próbáltam szóhoz jutni. Ujjaim a barna hajtincsekbe temettem, gyengéden tartottam, de annyira határozottan hogy ne húzódhasson el, amíg én nem akarom... Én pedig nem akartam, szóval ha ő sem lök el, akkor valószínűleg így is maradunk, amíg el nem húzódok, hogy újra rágyújtsak.

TAG: Robert | WORD COUNT: ### | NOTES: hát ez ilyen lett, nem másmilyen.

Nem akarok ennyire durva, ennyire érzéketlen lenni, de nem tehetek róla, hogy ilyen reakciót vált ki belőlem. Csókolni akarom őt, harapni, kényeztetni, de ez nem lenne ehhez a megfelelő hely... És egyébként sem hiszem, hogy ő az a fajta lenne, aki egyből beugrik egy ismeretlen srác, jelen esetben szerény személyem ágyába. Mondanám, hogy sajnálom ezt? Talán egy kicsikét, de tudom, hogy előbb-utóbb úgyis megkapom, amit akarok... És valamiért érzem, hogy ez esetben ez az a bizonyos "utóbb" lesz.
Még mindig érzem a vére ízét az ajkaimon, sápadtan elmosolyodok, miközben mindvégig tartom őt, ujjaim még mindig a hajtincsei közt pihennek, majd elhúzódok, bánatosan mosolyogva. Nem tudom, mit akar, konkrétabban kéne kifejeznie magát,kimondania, hogy tényleg akarja mindezt, hogy kellek neki, nem csak szórakozik.
Kér, hogy vigyázzak rá, én pedig kissé elhúzom a szám. Tényleg nem voltam valami óvatos, hiszen mi van akkor, ha ő nem ezt szokta meg? Sőt, biztos, hogy nem ezt szokta meg. Én már megszoktam, milyen az, ha valaki agresszív velem az ágyban (és nem csak), nem maguktól jelentek meg a testemen a karmolások és zúzódások... De az tény, hogy nekem is sokáig kellett szoknom és sokáig gondolkodnom, hogy magyarázzam ki magam ebből. Talán pont ezért reagáltam csak le a szavait egy halk sóhajjal, miközben a whisky felé nyúltam, nem volt még bennem elég alkohol mindehhez.
- Oh, bocsánat... Legközelebb óvatosabb leszek. - Arcát a nyakamba fúrja és nevet, meggyőződök, hogy tényleg talán nem kellett volna leitatni. Leitatni? Nem tiltakozott. De akkor is, kicsikét bűntudatom van, nehogy holnap megbánja. Hiszen nincs annál rosszabb, ha valaki hirtelen közli veled, hogy nem vagy neki elég jó...
Ajkai a nyakamat érintik, megborzongok, halkan felsóhajtok, majd fogaim az alsó ajkamba mélyesztem, vajon ő tudja, mit tesz velem? Vajon tudja, mennyire kívánom őt?
Gyengéden csókol, bizonytalanul, én pedig hagyom, hogy kísérletezzen, csak néha viszonozom egy-egy csókját, hasonlóan óvatosan, nem akarom őt bántani... Ami nekem egy elég jellemző tulajdonságom.

TAG: Robert | WORD COUNT: ### | NOTES: 'reggelt.