Második randi, avagy a strandon

Dylan & Amelia

A szüleim említésére kicsit elgondolkozom, mert tényleg nem tudom, hogy mennyi időre is engednének el vele. Persze megvannak a kritériumok, miszerint nézik a srácokat, de szerintem elég keményen ítélik meg őket. Talán apám az aki ebben szigorúbb, sőt, biztos, hogy Ő az, mert anyám csak akkor szólna bele, hogy kivel járok, hogyha fültágítója van, vagy piercingje. Mondjuk nála a letolt gatya is tiltó ok. Ha apám tilt egy pasitól, nem nagyon érdekel, mert Ő mindenkitől tilt, de ha már anyám mondja, hogy nem kéne vele találkoznom megfontolom a dolgot. Persze nem mindig maradok távol az illetőtől, csak átgondolom a dolgokat. Igazából apám szerint, szar az ízlésem, anyámat meg nem érdekli, míg az a valaki meg nem bánt engem.Na most már kezd érdekelni, hogy mit fognak szólni Dylanhez.
-Amíg nem gyógyul meg a lábad sehova sem megyünk, mert nem akarom, hogy még nagyobb baja legyen. Igen, tudom, tudom és megoldom majd, csak előbb hagyjuk ülepedni apában ezt a dolgot. Még kissé ki lesz, akkor is mikor hazamegyek.-Igen, még akkor sem lesz nyugtom mikor hazamegyek és fáradt leszek, mert minden apró részletről meg fog kérdezi, ahogy anyám is és a barátnőm is, mert anyu tuti leadta neki a drótot. Nem szeretem, hogy ennyire jóban vannak.
-Igen egy valaki volt. Azóta a pasikat szereti.-mondtam vállat vonva. Oké, ez nem attól függ, hogy kinek a szüleivel találkozik, de hát most ez pont így jutott az eszembe. Remélem nem ijesztem el ezzel. Nem lehet megválasztani a nemi identitásunkat a szülők miatt, hiszen az a vérünkben van. Vagy valami olyas helyen.
Csak nem fog vele is ez történni, mert szerintem már rég rájött volna, hogyha meleg lenne. Mondjuk ezt mondom, azok után, hogy a volt pasim egy másik pasi miatt hagyott el. Nem szokásom ezt elmondani az embereknek, mert egy kicsit cikisnek tartom, de azért neki csak elmondhatom. Csak nem fenyeget az a veszély, hogy kinevet, vagy ilyenek. De ha ki is nevet túlélem, csak megromlik az amúgy is rossz önbecsülésem, de hát ezen már úgysem lehet segíteni.
-Rendben menjünk.-motyogom, mert kicsit elfeküdtem magam és most furcsa felállni, úgy is, hogy kezét fogom amit kinyújtott nekem. Ez alatt a kis idő alatt míg feküdtünk elszoktam az állástól, így kicsit megszédültem, de annyira nem volt vészes.
-Merre is induljunk?-van egy-két medence errefelé és én sajnos a legtöbbet a forróvízben töltöttem eddig mindig, mert anyámék mindig odavittek. Mondjuk volt egy-két pillanat, amikor elengedtek és akkor beültem a barlangos részbe, mert ott csönd volt és nem sokan jártak oda, mert ott hűvösebb is volt a zárt légtér miatt.

szószám: 414 °° megjegyzés: -

Dylan & Amelia

Tudom, hogy be kell majd mutatnom Dylant a szüleimnek és azt is tudom, hogy apám kicsit nyugodtabb lenne úgy, csak nem tudom mit szólnának hozzá. Apám az előző pasimat is lebuzizta, pedig neki még rövidebb haja is volt, mint Dylannek, így nem tudom hozzá mit fog szólni. Azért remélem majd nem mond semmi sértőt.
-Jó legyen. Remélem addig apám kicsit megnyugszik.-nem szeretném ha balhé lenne, de egyetértek vele, hogy valamennyit muszáj lesz beszélniük. Még a végén apa azt hinné, hogy rejtegetem, vagy, hogy menekül előle és még akkor sem kedvelné meg, hogyha fizetnének neki érte. Mondjuk anyámat is biztos zavarja, hogy még be sem mutattam őt nekik, de egyszer úgyis meg fog ez történni. Bár jobban szeretném, ha mindkettőjüknek békés pillanata lenne akkor és remélem este apa rendes állapotban lesz, mert ha nem tuti elbeszélgetek vele.
-Biszexuális, de igen nem sokkal azután jött rá.-elég vicces volt, hogy utána rájött erre, de most nem tudok mit tenni, hogyha Ő így boldog legyen. Azóta is jóban vagyunk, beszélgetünk, eljárogatunk együtt helyekre, de ez csak nagyon különleges esetekben van, mert én nem sokat mozdulok mostanában ki. Az előző pasiját is én találtam neki és szerencsére nem volt közöm a szkításukhoz, így megmaradt mindkettőjükkel a normál viszonyom.
-Annyira nem volt durva. Hát eleinte sokkolt, aztán kicsit mérges voltam, de a végén jót nevetettem az egészen.-oké, eléggé szar volt az elején, de aztán hozzászoktam és nem szégyelltem sokáig, hogy jártam vele. Persze kicsit ciki volt a helyzet, de már nem érdekel senki véleménye. Elmosolyodik és Dylan tenyerébe fektetem a kezemet, mert tetszik, hogy így reagált erre.
Amikor már mindketten állásban vagyunk én megkérdezem merre menjünk, mert ötletem sincs, most ráhagyatkozom. Mondjuk lehet, hogy ez így nem jó, mert nagyjából mindig másokra hagyatkozom, de amíg ezzel a partneremnek nincs baja, addig nekem sincs.
-Jó rendben akkor menjünk arra. És nyugi nem akarlak olyanokba berángatni, mert utálom őket. És, amúgy is tök gusztustalan az egész.-mindig dagadt, vagy vén emberek ülnek benne, amivel nem is lenne gond, hogyha nem ott ennének. Persze ez tilos, de ki foglalkozik a szabályokkal?! Ha Ő éhes akkor ott eszik ahol akar, az emberek meg nem nagyon figyelnek erre, csak nem értem miért. Hagyom, hogy Dylan arra vezessen amerre szeretne, mert nekem mindegy merre megyünk.

szószám: 367 °° megjegyzés: kicsit későn, de megírtam

Dylan & Amelia

A kérdésén egy cseppet elgondolkoztam. Apámnak azzal nincs igazán baja, hogyha vannak fiú haverjaim, mert őket elviseli és tudja, hogy nem akarok többet tőlük. Persze volt egy-kettő akitől féltett, de alapjába véve, velük nem volt semmi baja. Hogy pasizom, az már kiakasztotta, de egy idő után már nem kapott minden másodpercben dührohamot, mikor szóba jött ez a téma.
-Hát nem örül neki, de túltette már magát rajta.-ha meg nem, egyszer úgyis túlteszi magát ezen, hiszen nem idegeskedhet folyton. Az csak a szívére menne, ami így sem a legegészségesebb szerve. Mondjuk így csak azt nem értem, hogy anya, hogy nem kapott már szívrohamot, amikor folyton üvöltözik, meg idegeskedik.
-Hát lehet...Majd ez kiderül este.-remélem apa nem fog balhézni, mert akkor azzal csak magának árt. Tudom, hogy nem szereti, ha nem veszek róla tudomást, így ezt is fogom tenni. Mondjuk sokak szerint csak jót teszek vele ezzel, mert nem idegesítem, a hülyeségeimmel, meg ilyenek, de apu szereti a figyelmet.
A volt barátom téma nem a kedvencem, de simán tudok róla beszélni, anélkül, hogy valami bajom lenne tőle. Jó viszonyt ápolok azzal a sráccal, így nincs okom arra, hogy leszóljam, vagy ilyenek, mert az egy szemét tett lenne, főleg, hogy a mai napig nagyon jó barátok vagyunk. Azt hiszem valamelyik nap vele is össze kell majd futnom, mert a végén azt hiszi majd, hogy haragszom rá, ami nem igaz. Miért is haragudnék rá, hogyha másfél hete nem is beszéltünk?! Mindegy kissé elkalandoztam.
Miután elbeszélgettünk körülbelül mindenről, amiről akartunk, felpattantunk és én Dylanre hagyatkoztam. Arra megyek amerre Ő mondja, vagy szeretne, mert nekem mindegy igazából, csak a hülye gyógymedencéket hagyjuk ki. Azoktól irtózom.
Hagyom, hogy Dylan a hideg zuhany alá húzzon. Nem vagyok az a sikoltozós fajta, de azért egy sziszegek mikor a hideg víz a bőrömhöz ér. Persze értem, hogy ez kell, erre szükség van, de basszus, akkor is hideg az ember felhevült testének. Én már rég úgy érzem, hogy elég vizes vagyok, mikor elindulunk a medence felé.
Ha már úgyis ma ilyen másokra hagyós pillanatom van, most a vízre hagyatkozom. Hagyom, hogy sodorjon az áramlat, mondjuk, ha akarnám sem tudnék neki ellenállni, kissé erős, hozzám képest.

szószám: 347 °° megjegyzés: nagyon, nagyon sajnálom, hogy ennyit késett

Dylan & Amelia

Apám sosem nézte jó szemmel, hogy fiúzni kezdtem, mert neki, mindig is az imádnivaló kicsi lánya leszek, akkor is, ha sosem voltam imádnivaló. Nem szeretem ha gyerekként tekint rám, de sajnos folyton ezt teszi. Persze vannak pillanatok amikor dolgokhoz már túl nagy vagyok, vagy van annyi felelősségem, hogy amíg ők mulatnak én takarítsak ki. De mondjuk, hogyha valahova el akarok menni, vagy el akarok költözni, vagy ilyenek, akkor megint kislány leszek és nem csinálhatok semmit. Persze nem akarok most azonnal lelépni tőluk, vgy kimaradni egész éjjel a tudtuk nélkül, csak kell egy kis szabadság, mert megfojtannak. Vagyis inkább csak apu, de azért néha anyu is beszáll a "mókába".
Anyu ma reggel igazából átsiklott a Dylan téman, de apu egy kicsit beleragadt, mint ahogy a rágó szokott a hajamba. Megkérdezte, hogy mióra is ismerem, mennyire volt jó az eddigi ismeretségünk, vagy, hogy rendesen bánik-e velem. Persze elmeséltem neki a dolgokat, nem akartam, hogy azért balhézzon, mert titkolózom, de azért anyu is segített nekem. Nem szokott annyira az én pártomra állni, sőt Ő szokott legelőször nekem ugrani, de most megúsztam ezt, nem kellett még neki is magyaráznom. Apu meg nem állt meg a kisebb lélegzetvételű kérdéseknél, beletalált a közepébe és megkérdezte, hogy szeretem-e Dylant. Erre nem igazán tudtam válaszolni, hiszen annyira régen nem vagyunk együtt, vagy akármi, de az biztos, hogy valamit megmozgatott bennem, valamit felébresztett. Csak azt nem tudom mit, de biztos vagyok benn, hogyha erre rájövök, tudni fogom azt is, hogy szeretem-e, vagy sem.
Kicsit hidegnek találom a vizet, ami a tusból jön, de igazából hirtelen is ér, így érthető. Persze tudtam, hogy ide fogunk jönni először és azt is tudtam, hogy hideg lesz először, de akkor is meglepett. Szó szerint hideg zuhanyként ért. A kezemet fogja meg Dylan és úgy húz be a vízbe, ami egy cseppet sem zavar sőt örülök neki, hogy nem kell elszakadnom tőle és egy mosoly ül ki arcomra. Nem tudom, hogy ez a kezeink érintkezésének, vagy a környezetnek köszönhető, vagy esetleg mindkettőnek, de nem zavar. Sőt az sem zavar, hogy fürdőruhában mutatkozom ennyi ember előtt.
Elég zavaró dolog, ha az emberek egy helyben állnak egy óriási hely kellősközepén és, ha olyan lennék még, mint régen, elküldeném őket melegebb éghajlatra. De már nem vagyok ilyen és amúgysem akarom leégetni magam, vagy felhívni magamra a figyelmet. Inkább hagyom Dylan-nek, hogy szinte a hátára kapjon és én hozzábújik, mert tetszik ez a felállás. Meg mosolygom azt, hogy puszit kapok az arcomra és a mosolyom csak szélesebb lesz, mikor meghallom kérdését.
-Nem, dehogy bánom. Már miért bánnám?-ingatom meg fejemet, jelezve, hogy ne kérdezzen butaságokat. Élvezem, ha a közelében lehetek bármilyen értelemben is, de szerintem ezzel mindenki így van, ha kedvel valakit. Vagy nem? Csak én vagyok félre csinálva? Mindegy erre egy ideig még úgysem kapok választ senkitől.

szószám: passz °° megjegyzés: nincs "olyan" megjegyzés csak miattad

Dylan & Amelia

Mindig is bevállalós lánynak tartottam magam, de ha valaki nem ért egyet velem, akkor az nem ismer. Igazából bármit képes vagyok megtenni és végig csinálni, persze azért vannak kivételek is. Mondjuk egy porcelán babákkal teli szobában nem éjszakáznak, vagy akár egy liftben, mert ezektől félek, viszont, ha ezen múlik, hogy bátornak hisznek vagy sem, akkor talán megpróbálom. Ha meg nem jön össze, akkor ez van, maradok egy gyáva nyuszi, a nyuszik úgyis aranyosak. Sokak szerint simán le lehetne győzni a fóbiáimat, ha szeretném és lenne hozzá akaraterőm, de az ilyen helyzetekben az sosem volt meg. Makacs vagyok meg minden, de akaraterőm nem nagyon van, sosem volt és előbb utóbb, mindent feladok, akkor is, hogyha nagyon szeretném és tudom ez egy nagyon rossz tulajdonság, de ez van.
Jó volt Dylan-el úszni, főleg úgy, hogy szinte a hátán voltam. Jó volt közel lenni hozzá, szeretem érinteni a testét és csak úgy vele lenni is jó. Nem tudom megmagyarázni miért van ez, de nem tudok mit tenni, nem tudok harcolni ez ellen az érzés ellen, de nem is áll szándékomban. Nekem nagyon sokat jelentenek azok a kis dolgok amiket tesz. Hogy megfogja a kezem, megpuszil, vagy megölel. Mások lehet átsiklanának az ilyen kis dolgok felett, de nekem ezek igenis fontosak. Lehet csak én vagyok ilyen bolond, hogy az ilyen dolgok fontosak nekem, de ez azt jelenti, hogy törődik velem, vagyis én ezt gondolom. Lehet, hogy neki is csak valami apró dolog, mint, ahogy sokaknak, de mindegy is.
A lábam szinte muszáj volt elemelnem a földtől, hiszen Dylan magasabb volt, mint én és épphogy leért a lábam, lábujjhegyen meg nem volt olyan kényelmes. Meglep, hogy Ő is elemeli a lábát és egy pillanatra meg is ijedek, hogy víz alá merül miattam, de aztán megnyugszom és rájövök, hogy nincs elég súlyom ahhoz, hogy lenyomjam. Lehet híznom kéne kicsit, de valahogy nem megy. Az együtt lebegés, meg valami nagyon jó érzés. Sosem csináltam még ilyet, de nagyon is tetszik és szívesen ellenék így bármeddig.
Dylan kezét fogva követem, vagyis hagyom, hogy körülbelül húzzon, a következő medencébe, ahol mindenféle bugyborékoló izé van. Sosem tudtam melyiknek mi a neve, de nem is akartam, mert csak élveztem őket, de azért a gombát meg tudtam jegyezni. Olyan viccesen nézett ki, ahogy lefolyt róla a víz és lehetetlenség volt belátni oda, hiszen a víz függönyt képzett és lehetetlenné tette az átlátást. Csak pacákat lehetett látni a víz mögött, amiből nem igazán lehet kivenni semmit.
-Rendben menjünk, rád bízom magam.--mosolygok rá és igazából, ma egész nap majdnem rábíztam magamat. Elég idegesítő dolog lehet, hogy semmit sem csinálok, csak azt amit mond vagy tesz. Én szerintem már a saját agyamra mentem volna.

szószám: 435 °° megjegyzés: hanyagolom a megjegyzéseket

Dylan & Amelia

Hagyom, hogy Dylan áthúzzon az egyik medencéből a másikba, és azt is hagyom, hogy behúzzon a gomba alá.  Lehet nem ez volt a legjobb ötlet, hiszen a víz csak úgy zubog és csapkodja a fejem, a nyakam és a vállamat. Eléggé kényelmetlen érzés volt eleinte, de ez még semmi sem volt. A vékony csontozatomnak köszönhetően, csak egyre erősebb volt a víz, legalábbis én úgy éreztem. A hajam már teljesen vizes volt, az arcomba ment és ott meg is tapadt, ami kicsit zavaró volt, főleg, hogy a víz a szemembe és a számba is belefolyt. A szememet összeszorítottam, ahogyan csak tudtam, ajkaimat pedig összezártam, mert hát nincs jó izé a klóros víznek. Az egyensúlyomat nem egyszer elvesztettem és majdnem fel is borultam, de a lábam szerencsére nem hagyott cserben.
Egyik pillanatban még a víz csobogását hallottam a vállamról, a másikban Dylan karjai közt vagyok a vízfüggöny mögött. Semmit nem hallottam csak egy-két elmosódott párbeszéd foszlányt és a vízet, de azt is halkabban.
-Nem haragszom nyugi. Annyira nem volt vészes, hiszen még itt vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen a legaranyosabb mosolyommal.
Átkaroltam a nyakát, majd kicsit közelebb mentem hozzá, már amennyire sikerült, mondjuk a víz annyira nem gátolt most ebben. Dylan ajkaira tévedt a tekintetem, majd gyorsan visszaemeltem és aprór mosolyogtam. Ez olyan válasz szerű volt ki nem mondott kérdésére és biztos vagyok benne, hogy érteni fogja.

szószám: passz °° megjegyzés: param

Dylan & Amelia

Nem volt valami kényelmes, ahogy a víz a nyakamba zúdult, de elviseltem, nem akartam nagyon törékenynek tűnni, még ha az is voltam. Lehet, hogy mindenki törékenynek tart, de én nem szeretek annak mutatkozni, ha tehetném felszednék, vagy tíz kilót, de nem megy. Pedig én igazán próbálkozom, annyit eszek amennyit csak tudok, de ezt apámtól örököltem. Ő is olyan sokat eszik, mint én, csak Ő még vékonyabb, mint én. Gondolataimból az ránt ki, hogy nem érzem a nyomást többé a felsőtestemen és már a gomba alatt állok és eltűnik a külvilág. Halk beszélgetés szúródik csak be, meg a víz csobogása semmi más.
Dylan-t átöleltem, majd közelebb is araszoltam hozzá, mert volt egy sejtésem, hogy mit szeretne. Szerencsére nem értettem félre a jeleit, mert megéreztem derekamon a kezét, majd ajkait az enyémeken. Újra magával ragadott az érzés, ami mindig elkap mikor vele vagyok l. Szinte elvarázsolva érzem magam és szemeim automatikusan csukódnak le, amikor megcsókol. Ilyenkor nincs szükségem arra, hogy lássam is őt, elég ha érzem. Nem akartam elszakadni tőle, mert túl jó volt így, de sajnos minden jónak egyszer vége szakad.
A füttyögések, kiabálások miatt figyeltünk csak fel arra, hogy már ne folyik a víz. Vajon mióta van ez így és mennyi ember figyelt fel rànk? A kiabálás előtt gondolok ezekre a dolgokra, mert addig talán nem voltunk olyab feltűnőek. Pedig mennyire nem szeretem, ha más közönség előtt éli a szerelmi életét, erre most én is azt teszem. Mindegy fontosabb, hogy akik miatt felfigyeltek ránk azok ismerik Dylan-t, hiszen a neve is elhangzott az Ő szájukból.
-A-a, nem megyek...-ráztam meg a fejemet is, hogy biztos legyen abban, amit mondtam. Nem fogom pont most itthagyni és az sem érdekel, hogyha a fél strand minket néz. És a sráctól sem ijedtem meg, akkor sem, hogyha háromszor, vagy négyszer akkora, mint én. Lehet, hogy kis törékeny lánynak tűnök, de aki már össz van törve nem tud jobban megtörni.

szószám: passz °° megjegyzés: saját telefonról írtam, úgy nézd

Dylan & Amelia

Maradtam, mert maradni akartam, nem akartam magára hagyni Dylan-t ezekkel. Tudom nem sok mindent tehetek ellenük, de a szám nagy, ki tudom nyitni ha kell és amekkora értelemmel volt megáldva a srác, szerintem nm is értette volna... Mondjuk elég primitív módon is tudok magyarázni, ha arra van szükség, de az nem lenne valami nőies. Azért elég ijesztő volt a srác, akár féltem tőle akár nem, hiszen mégis nagyobb volt nálam sokkal és ismertem a hírét. Mondjuk a gimiben szerintem mindenki ismerte, hogy milyen is és a felük félt tőle a másik felük meg mindent meg adott volna azért, ha vele lehet, vagy csak hozzá szól. Akkoriban még plázacica voltam és a barátnőim közül mindenki vele akart járni és majdnem mindegyiküknek sikerült is. Kettőt közüllük meg is akart kapni a srác, de a harmadikat nem, ezért őt szépen meg is alázta. Nem emlékszem, hogy én akartam volna őt akkor, de azt tudom, hogy már nem, sőt undorodom tőle.
Csak figyeltem Dylan-t és a másik srácot és nem tudtam mit tenni, pedig szerettem volna. Közbe akartam lépni leállítani őket, mert féltettem Dylan-t, de Ő teljes mértékben takart, vagyis annyira amennyire tudott a másik lökdösődésétől. Nagyon nem tetszett, ahogy bánt Dylan-el, meg; ahogy vigyorgott, mert annyira...önelégült volt. Szívesen letöröltem volna a képéről, de én csak egy apró lány vagyok, nem tudok mit tenni ez ellen a nagydarab állat ellen. Szerencsére valaki hívta az úszómestert, aki hamar megjelent és kizavarta a csatlósokat. De ez nem volt elég, meglökte Dylan-t mikor elhaladt mellette és ha Ő nem szorítja meg a kezemet, nem hiszem, hogy megtudtam volna állni, hogy utána szóljak. Azt hiszem, hogy az nem tett volna jót egyikünknek sem, szóval így jobban jártunk.
-Én...én jól vagyok csak egy kicsit megijedtem.-annyira nem, mint modjuk sokan mások tették volna, de azért a szívverésem nem volt lassú. -Te jól vagy?-most az nem érdekelt, hogy velem mi van én túlélem, most csak Ő volt fontos. Nem akartam, hogy több baja legyen, mit amennyi most van, hiszen a lábával így is gáz van. Az úszómester ezidő alatt visszatért a megszokott helyére, de annyira nem érdekelt, hogy igazán felfigyeljek rá. Inkább arra figyeltem fel; hogy egyre kevesebb ember figyel minket és kezdtem visszatérni a nyugodt szívveréshez.

szószám: passz °° megjegyzés: fáj a fejem, fáradt vagyok, de megírtam és lett amilyen lett

Dylan & Amelia

Nem értem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy mindig akkor történik valami rossz, amikor alapjáraton jó dolognak kéne történnie. Mindig ez van és már az agyamra megy. Mit csináljak ez ellen? Hordjak magammal négylevelűlóherét? Fogalmam sincs, de ez tényleg kezd az idegeimre menni. Múltkor ráesett Dylan lábára a gördeszkája, azelőtt meghalt a húgom, most meg ez. Oké ez nem olyan nagy lélegzetvételű, mit a korábbiak, de ez akkor is gáz.
Az, az egy szerencsés ebben, hogy elég hamar leesik valakinek a dolog és jön az úszómester ezek meg lelépnek, bár így sem rendesen. Komolyan szívesen beszólnék nekik, vagy helyreraknám őket, de bevallom, hogy félek a következményektől, de nem csak magam miatt.
Amikor Dylan átölelt, hozzábújtam és próbáltam elterelni a figyelmem a korábbi eseményekről. Nem nagyon érdekelt, hogy felismert-e a bunkó pasi vagy a csatlósai, csak az, hogy leléptek és senkinek nincs baja. Dylan is jól van és akkor abban a pillanatban ez elég is volt. A szívem is kezdett rendes ütemben dörömbölni a helyén és már nem féltem attól, hogy kiugrik a helyéről.
Csak bólogattam mikor azt javasolta, hogy üljünk le, mert ez ellen semmi kifogásom sem volt. Muszáj nem arra figyelnem ami történt, így hagyom, hogy Dylan elhúzzon a medence széléhez ahol buborékokat látok feltörni.
Azt csináltam amit Dylan, ráfeküdtem az egyik olyan izére, amiből buborékok jönnek elő és fejemet a medence szélére hajtottam. Az igazat megvallva különös érzés, ahogy a buborékok, megemelik a fenekemet, majd körül veszik a testemet. Igazából kellemes érzés csak olyan furcsa, vagyis inkább szokatlan, hiszen nem minden nap érezheti ezt az ember.
Mikor megszólalt, megemeltem a fejemet és ránéztem várva arra, hogy mit is akar mondani. Mikor kibökte arra néztem amerre Ő, majd halvány mosoly kúszott arcomra, de aztán elnevettem magam.
-Hogy te milyen bolond vagy!-nevettem még mindig és csak lassan sikerül lenyugodnom. -Nem kényelmetlen így?-utaltam a fürdőnadrágjára. Bevallom nekem elég kényelmetlen érzés lenne, mondjuk ez mindenkivel máshogy van az biztos.

szószám: passz °° megjegyzés: elég rövid lett, bocsi...

Dylan & Amelia

Eleinte nem voltak kellemesek a buborékok, de lassan kezdtem hozzászokni és még kényelmesnek is találtam. Nem is értem eleinte miért nem tetszett, mondjuk zavart, hogy a fenekem körülbelül alig ért hozzá a padlóhoz, de már nem volt rossz. És még egy jót nevettem is Dylan nadrágjan, hiszen ahogyan kinyomta a levegőt, az pillanatokon belül visszament.
-Hát ha neked ez jó...-mondtam vállat vonva, hiszen én nem örülnék ennek. -Engem zavarna ez az érzés.-nem vagyok visszafogott csaj, sőt a perverzség sem mindig áll messze tőlem, de meztelen nem szeretek lenni. Anyám mindig mondta, hogy zárható a szobám, nyugodtan aludjak úgy és akkor nem lesz melegem, de sosen ment. Simán fehérneműben is nehezen alszom el, nemhogy egyszál semmiben.
Dylan felé pillantottam, gondolataimból kiugorva és próbáltam kitalálni mit szeretne. Sajnos még nem tudtam annyira kiismerni, hogy minden mozdulatáról tudjam mit szeretne, de azt hiszem, hogy ez sosem menne nekem. Nem vagyok annyira jó ember ismerő, még ha szeretném is.
Mikor azt mondja, hogy menjünk tovább, én beleegyezzek, hiszen jobb ötetem nincs és azt hiszem jó is lesz egy kis mozgás, mert csak elgémberedik a lábam a buborékokon való üléstől. Két medencét is kihagyunk, mivel az egyik a gyerekmedence, a másikban meg most nincsen vízáramlás és így a csúzdás marad.
-Hát ez egy jó kérdés, mert mindkettő jónak tűnik.-gondolkodóba estem és úgy néztem ki, mint aki arra vár, hogy valaki megmondja mi legyen. De nem, nem vártam arra, hiszen önálló, fügetlen nő vagyok és tudok dönteni, még ha nem is úgy tűnök. -Legyen a második.-vágtam rá a kis gondolkozásom után, hiszen arra jutottam, hogy az elsőnél a gyorsaság és a becsapódás sebessége miatt, elveszthetném a fürdőruha felsőm. Persze ez a veszély a másodikon is fent áll, de százalékban ennek kevesebb az aránya.
-Te melyikkel mész?-néztem rá Dylan-re és egy apró mosolyt villantottam felé. Eszembe jutott, hogy egyszer unokabátyámmal megpróbáltunk milyen is lehet együtt csúszni. Én voltan elől Ő pedig hátul és elég viccesen néztünk ki, de ez egy külön fajta élmény volt. Azóta nem voltunk azon a strandon, ahol az a csúszda volt, de megígérte, hogyha megint megyünk megcsináljuk.

szószám: passz °° megjegyzés: és én még mindig nem tudom mi az...

Dylan & Amelia

Dylan viccével nem lenne semmi gond, ha én nem olyan lennék amilyen. Picit megmosolygom es halkan fel is nevetek, de bevallom én nem szeretem azt az érzést amit ez belőle kiváltott. Lehet csak nekem van ilyen rossz humorom, vagy nem is tudom. Igazából tényleg nem volt semmi gond a poénjával. Azt hiszem nem szabad arra gondolnom, hogy mindig én vagyok a rossz, lehet ez nincs mindig így, csak én gondolom. Vagy mégis igazam van? Uramisten, már megint kezdtem ezt, pedig most nem szabadna.
Amikor tovább állunk a buborékos medencébőll, kezdek bepörögni. Tudom, hogy most a csúszdák jönnek és mindig is kiakartam próbálni ezeket. Sosem engedte anyám, hogy ezeket kipróbáljam, pedig szerettem volna. És nem azért nem hagyta, mert veszélyes, vagy ilyenek, hanem, mert jól szórakoztam volna közben, ez meg bökte volna a csőrét.
Amikor a csúszdáknál álltunk én a hosszabb kanyargósabbat választottam, mert ott annyira nem féltem attól, hogy fürdőruha felső nélkül végzem. De ha így is lenne, csak észrevenném időben és Dylan tuti lenne olyan rendes, hog bekapcsolja. Ha meg mégsem, akkor még midig itt van a mosdós lehetőség.
-Rendben, akkor lent találkozunk!-mondtam mosolyogva Dylan-nek, majd szinte egyzerre rugaszkodtunk el, és vetettük bele magunkat a csúszdába. Mulatságos élmény volt csúszni és néha a kanyarokban, szinte felborultam, de ettől volt pont mulatságos.
Amikor leértem, vagy inkább beértem a vízbe, Dylan már a falnál állt, majd megindult felém. Kinyújtott kezét megfogtam és egy széles mosoly díszelgett arcomon. Nagyon jó volt csúszni teljesen magával ragadott és nagyon jó kedvem lett megint.
-Legyen és így most én várlak meg itt téged.-oké ez nem volt nagy diadal, de én akkor is úgy éreztem magam. Fogalmam sincs ez így most honnan jött, de ez van. Annyira jól feldobott a csúzda, hogy szerintem még jó sokáig tudnám ezt csinálni még akkor is, ha egy idő után már unalmas lenne. Na jó attól még magam is abbahagynám, hiszen ha már valami unalmas miért csinálnánk?!

szószám: passz °° megjegyzés: elég rövid lett megint, bocsi...és igyekszem!

Dylan & Amelia

A csúszdának szinte egyszerre esünk neki és vetjük bele magunkat az élménybe. Kicsit sokáig csúszok, hiszen hosszabb ez a csúszda, de pont emiatt élvezem annyira, hiszen sokkal tovább tart az élmény. A kanyarokban szinte felborulok és, néha meg is ijedek, hogy ez tényleg megtörténik, hiszen nem vagyok annyira súlyos, hogy az visszahúzzon engem. Emiatt sem csobbanok olyan nagyot, mikor végre a vízben landolok, de ez nem is érdekes, hiszen így is jó volt és legalább nem féltem attól, hogy a fürdőruha felsőmet elvesztettem.
Dylan kisegít a medence mélyebb részről, ahova érkeznek az emberek, majd megegyeztünk, hogy most cserélve megyünk még egy kört. Bevallom, kicsit ijesztő volt, onnan fentről lenézni a csúszdára, de nem akartam visszatáncolni. Nem vagyok az a lány, aki visszalép, az ilyenektől és mosolyogva mentem bele, mert tényleg érdekelt milyen is, még ha kicsit meg is rémített. Persze nem úgy, mint, ahogy a csúszómászók vagy ilyenek, csak éreztem, ahogy begörcsölt a gyomrom. Indulás előtt Dylanre pillantottam, de még mielőtt bármit is tehettem volna, már el is rugaszkodtunk. Az adrenalin teljesen a hatalmába kerít és igenis felpörgök, mert mókás érzés volt csúszni. Mikor leérek a felsőmet nézem meg azelőtt, hogy kimennék a vízből. Szerencsére a helyén volt és egy kicsit sem mozdult el, így félelmem alaptalannak bizonyult.
Mosolyogva pillantok Dylanre mikor leér és vissza kell fognom magamat, nehogy ugrálni kezdjek a túl sok adrenalintól. Pár csúszás után abbahagyjuk ezt és tovább állunk, hiszen nem kell addig csinálni, amíg teljesen megunjuk, hiszen akkor könnyen meg is lehet utálni. A közös csúszás sajnos nem jött össze, pedig szívesen kipróbáltam volna Dylanel együtt, mert biztos jó lett volna, de ha nem, hát nem...
Míg átmegyünk egy másik medencébe felhős lesz az ég, ami ilyenkor kicsit sem baj, mert legalább nem égünk le és nem kapunk napszúrást, bár ez vizes hajjal nehéz, de mindegy. Az is megszárad a napsütésben egyszer. Dylan húz engem a medencébe én meg hagyom, mert nincs semmi ellenvetésem, majd én kezdem el húzni őt. Eredetileg ötletem sem volt, hogy hova megyünk a lányeg, csak az volt, hogy valahol megálljunk, majd a fedett rész egyik felére húztam és felültem egy ilyen kis kiugró valamire, amit meg nem mondanék most, hogy mi volt.
-Itt legalább nincs olyan meleg. Viszont vicces, hogy visszhangzik.-nevettem fel halkan, ami ugyanúgy visszhangzott, mint amit mondtam. A levegő itt tényleg hűvösebb volt és talán csak amiatt hallottam magam kétszer, mert épphogy volt itt valaki, de ez maga a fedett rész miatt is volt. Sőt amiatt tuti, az első meg csak tipp, bár kitudja, nem értek én ehhez.

szószám:  passz °° megjegyzés: sajnálom, hogy ennyit késtem

Dylan & Amelia

Amikor kézenfogva átmentünk a másik medencébe, én felültem a fedett rész egyik kiugró valamijére. Ez kiemelt a vízből, vagyis csak egy kicsit, és így nem voltam nyakig a vízben, csak a hasamig. Libabőr futott át testemen, dez nem csak annak volt köszönhető, hogy hűvösebb volt itt a levegő. Az is benne volt persze, de Dylan puszijai még inkább. Halkan felkuncogtam, mert egy kicsit csikizett is, de jobban élveztem, mint hogy felnevessek, főleg, hogy visszhangzik a hely. Nem akarom, hog mindenki ránk figyeljen, az, az előbb sem jött jól. Mondjuk itt nincs annyi esélye, mint amennyi a másik medencében volt, de akkor is. Jobb szeretek ilyen helyzetekben a háttérben maradni, pedig nem az a fajta lány vagyok.
Eleinte kíváncsian nézek rá, mikor hátra lép, majd elmosolyodok rajta, végül elnevetem magam. Először meglep, hogy énekelni kezd, de annyira aranyosan csinálja, hogy képtelen vagyok nem odaadóan nosolyogni rá, olyan igazi Amelia fajta mosollyal. Fogalmam sincs mit akar elérni azzal, a dallal amit elkezdett, de nem is törtem inkább rajta a fejem. Azt hiszem, csak bemeséltem volna olyan dolgokat, amiket nem kellett volna, szóval inkább nem törtem a buksim. Bár megfordult a fejemben, hogy csak pont ez ugrott be neki, ezt tudja énekelni, vagy, hogy mondani akar vele valamit. De mit? Azt hiszem ha nem kérdezek rá, nem tudom meg, de az biztos, hogy erre nem fogok rákérdezni.
Mikor visszahúzódik hozzám, egyik kezem vállához rakom a másikat magam mellé ejtem. Sokáig csak nézem Dylant, az arcát, minden egyes vonását, a gödröcskéjét, smaragdzöld szemét és göndör fürtjeit. Lejebb nem kalandozott a tekintetem, amivel mementettem magunkat a nyáltengertől és amúgysem a teste fogott meg. Az csak egy nagyon jó plusz, amivel csak mégjobban meg lett spékelbe ez a srác. Kezem amelyik eddig vállan pihent, tarkója felé indul el, majd felé hajolok és egy puszit nyomok ajkaira, de nem távolodok el. Most örülök, hogy itt ez a valami amin ülhetek, mert így nem kell pipiskednem.

szószám: passz °° megjegyzés: elég lassan hoztam össze