Az első randi (Dylan és Amelia)

Dylan & Amelia

Hát sikerül megbeszélni, hogy tortát kell sütnöm és én, már most teljesen biztos vagyok benne, hogy erre egyedül képtelen leszek. A sütés és én, két külön fogalom vagyunk, mert ő szeret nélkülem meglenni, én meg próbálom megtanulni, hogy mi a nyitja. Azt hiszem ez egy hosszú csata lesz kettőnk között, de nem fogom feladni.
A nappaliban történik egy-két esemény, ami miatt egész nehezen kezdjük el filmet, mert valamelyikőnk mindig megszólal, vagy megmozdul és így sehogy sem jó. Végül Nagy nehezen, de elválunk egymástól és visszatekerem a filmet, hogy ne maradjunk le semmiről és végig lássuk, ne csak a közepétől. Úgy semmi értelme nem lenne, ha meg mégis én biztos nem érteném. De ez lehet csak annak az oka, hogy meggárgyultam, viszont én sosem voltam normális, szóval ezt az ötletet elvetem.
Dylan vállára hajtva a fejem, nézem a filmet, ami elég érdekesnek bizonyul, de azért néha, néha belezavarodom egy-két dologba, de ez nálam már alap dolog. Nem tudom, hogy ez most a film hibája, vagy az enyém, ezért is döntök úgy, hogy elfogom olvasni a könyvet és utána megnézem még egyszer a filmet, hátha több mindent megértek, mint amit eddig nem. Bár ez lehet, csak az én hibám, hogy nem értem, de azért vegyük bele, hogy már este van és a sok fekvéstől mát nem megy annyira a gondolkozás. Nem hiszem, hogy ez csak velem lenne így, de mondjuk ezt is el tudom képzelni. Istenem már gondolatban sem tudok értelmes lenni, mi lesz velem, ha beszélnem kell?
-Hát igen....Jó volt meg tanulságos, meg érdekes, de engem egy kissé lefárasztott. Mondjuk, ha ezt nem vesszük, akkor tetszett.-hát igen kissé félhulla állapotba kerültem a film után, de ez az estének is bemondható. Talán, hogyha értetlenkedtem volna a film közben most semmi bajom nem lenne és igazán tudnám értékelni a filmet, de így....ez felejtős.
A nyújtózkodás nem segít az ásításomon, még mindig álmosnak érzem magam, pedig annyira nem akarok aludni, vagy egyáltalán elbúcsúzni Dylantől, de tudom, hogy muszáj lesz.
-Rendben és én köszönöm.-elfogadtam a felém nyújtott kezét és ölelésébe burkolóztam, miközben kezeim nyaka köré helyeztem.
Utána mentem az előszoba felé, majd nekidőltem a falnak és néztem, ahogy összeszedi magát. Kár, hogy mennie kell, de azért örülök, hogy itt volt és nem azzal töltöttem az egész napomat, hogy a szobában kuksolok, bár azt is megoldottam volna valahogy viccesen, de így jobb volt, sokkal jobb.

szószám: passz °° megjegyzés: most keltem, szóval a reag is olyan minőségű

Dylan & Amelia

Sikeresen végig tudtuk nézni a filmet, mert most nem szóltam közben egyszer sem, de nem is éreztem ennek hiányát, mert így legalább nem mentem Dylan agyára. Ezzel csak annyi baj van, hogy a sok nem beszelés miatt elálmosodtam, de nagyon is és már alig éreztem a külvilágot és egyre jobban csukódott le a szemem, de még tartottam magam. Azért mégsem fogok bealudni, mert hamarosan vége van a filmnek, meg hülyén is érezném magam másnap, hogy bealudtam.
Úgy érzem, hogy a könyvet is el kell majd olvasnom, hogy ezt a filmet teljesen megértsem, mert úgy sokkal több minden jön át az embernek, mint az ilyen filmekben. Ott minden részletesebb és fantáziadúsabb és azokban minden részletes. A filmekben meg elnagyolják a dolgokat, hogy beleférjen 2 órába az egész és csak a lényeg legyen benne, hogy a néző ne aludjon be. Hát van amikor pont ezzel csesznek el egy jó filmet, de azt hiszem ők ezt nem nagyon tudják. A Harry Potter is jobb könyvben, mint filmben és az igazat megvallva könyvben az alkonyattal sincs bajom, ne de filmben. Kész katasztrófa.
A gondolkodásba még inkább elfáradtam, így ásítottam és egy nyújtózkodással szerettem volna ezt kompenzálni, de nem nagyon jött össze. Csak annyit értem el vele, hogy a rég nem mozgatott csontjaim megroppantak, ami azért egy kicsit fájt. Dylan öleléséből kibontakozva, az előszobába, megyünk, hogy összekészüljön, bár az igazat megvallva nem szívesen engedem el, de tudom, hogy késő van, nem marasztalhatom.
Mosolyogva jelzem, hogy én is köszönöm, hogy én is ezt az egészet, majd még mindig mosolyogva viszonozom a csókját. Meglep, hogy visszafordul, de hamar megértem, hogy mi volt a baj és persze megadom neki a telefonszámom. Újabb csókját megint mosolyogva viszonozom, majd egy ideig még állok az ajtó nézem, hogy biceg, majd bezárkózom és szó szerint bedőlök az ágyba és csak órák múlva sikerül elaludnom.

szószám: 299 °° megjegyzés: köszönöm a játékot (: